Proud to be a Slytherin

Hopp-por

Albus és a gerlepár a Grimmauld téri játszótéren ültek a hinta tövében. Naggyából húsz perce voltak ott, azóta, hogy elhagyták a Nolat nevű kávézót a kis dobozzal, amit Tria az ottani pultoslány gondjaira bízott, hogy adja oda Albusnak.
A fiatal varázsló a kis szelence szélét simogatta, és közben megállás nélkül azon járt az esze, hogy mihez kezdjen a mostanra kialakult helyzettel. Tria arra kérte, hogy beszéljen az apjával, Alnak viszont a nyári események után nem volt sok kedve egy olyan "Hello-Apu-segíts-már-megkeresni-a-barátnőmet-aki-kitudja-hol-van-és-él-e-még" típusú csevejhez.
- Be kéne mennünk - szólalt meg a nagy hallgatást megszakítva Rosie. - Legalább anyukádnak mondjuk el, hogy mi történt!- kérte a lány az unokabátyjára pillantva.
Al csak bólintott, de nem állt fel. Nem nézett sehová, csak továbbra is meredten bámult maga elé. Scorpius és Rosie összenéztek, és egy aggódó pillantás kíséretében Albusra emelték a tekintetüket. A szőke döntött úgy, hogy előbb mozdul, és megpróbálja felrázni a Potter fiút.
- Gyerünk, Pajti!- térdelt le Al mellé. - Triának szüksége van rád, és most kivételesen apádra is. Nem akarok én lenni a mindenttudó, de Ginny néni ismeri legjobban apádat. Lehet, hogy lenne néhány ötlete a dolgaitokkal kapcsolatban.
Al felnézett a legjobb barátjára, és Scorp rengeteg fájdalmat, önvádat, elveszettséget látott a szemeiben. Pedig Albusra egyik sem volt jellemző.
- Igazad van- sütötte le a szemét Al, majd feltápászkodott. Feldobta a hátizsákját a vállára, a kezébe fogta Tria ládikóját, és úgy szorította magához, mintha a kis doboz magát a lányt rejtené.
A kis trió elindult a 11. és a 13. kapuk közötti falszakaszhoz. Ez a falszakasz rejtette a Fidelio-bűbáj által rejtett 12-es számot, de erről persze a muglik mit sem tudtak. Ők már régen megszokták, hogy hiányzik a 12-es szám a Grimmauld téri házak sorából. E szám alatt ugyanis réges régóta élt aranyvérű máguscsalád. Először az ősi és nemes Blackek, aztán már húsz éve a Potter család, ami az eredeti létszámhoz képest sokat bővült. Először egy feleséggel, aztán három gyerekkel, egy házi manóval - aki tisztes szállást, kosztot és fizetést kap a szolgálataiért,- majd vègül két bagolyjal, egy macskával és egy pintyőkével, amit Lily kapott a tizedik születésnapjára.
E ház előtt dobbantott kettőt a lábával Albus, majd kimondta magában a jelszót, ami számára és a vele érkezőknek feloldja a Fidelio-bűbájt. Ekkor megjelent a lépcsőház, és másodpercnyi tétovázást követően a trió felsétált a fekete márványlépcsőn, és Scorpius egy nonverbális bűbájjal kinyitotta az ajtót. Beléptek az előszobába, ahová beszűrődött az szeptemberi napfény, és ledobták a cuccaikat.
- Anyu! - kiáltott Al.- Itthon vagy?
- Nincs itthon az úrnő- jelent meg egy pukkanás kíséretében a család manója, Pippa.
- Hol van Ginny néni?- kérdezte a manótól Rosie, akit Pippa kislány kora óta ismert.
- Egy órája hívták el itthonról. Patrónus érkezett az Aurorparancsnokságról. Oda ment.
A három kamasz összenézett.
- És nem mondta véletlenül, hogy mikor érkezik vissza?
- Nem, uram. Sajnálom- mondta, ès rózsaszín zokniát kezdte fikszírozni. Ez nem is lett volna önmagában unikális dolog, de Pippa elkezdte gyűrögetni a lila szoknyájának az alját, ami egyértelmű jele volt nála annak, hogy nem mond el valamit. Albusnak ez gyorsan fel is tűnt, és rá is szólt a manólányra.
- Pippa! Mit titkolsz?
- Az úrnő a kis lila bőröndjét is magával vitte. Nem hiszem, hogy még ma hazajönne.
Erre a kijelentésre Albusnak egy nyomdafestéket nem tűrő káromkodás hagyta el a száját.
- Akkor jól értem, hogy ahhoz, hogy beszélni tudjak anyámmal, be kell mennem a Minisztériumba?
- Azt hiszem, igen uram- válaszolt neki a manó.
- Nincs más választásunk, Al- szólalt meg Rosie. - Utána kell mennünk, mert reggelre már bárhol lehet. Én is jobban szerettem volna itt éjszakázni, miután beszéltünk vele, de ez most úgy tűnik nem opció.
Al bólintott, majd elindult felfelé, az első emeletre. Itt volt ugyanis a szobája. Összepakolt egy álcázott tágítóbűbájjal ellátott hátizsákba pár ruhát, és még néhány hasznosnak tűnő dolgot. Rosie ezidő alatt Pippa segítségével összecsomagolt némi ennivalót, és egy-egy kulacsba kávét mindannyiuknak a saját ízlése szerint.
- Akkor indulunk? - kérdezte Rosie, amikor már mindannyian a kandalló előtt álltak.
- Igen- felelt neki Al, majd belépett a kanadallóba. A másik két mágus is mellé lépett, és belekaroltak a Potter-fiúba. Egymásra néztek, és bólintottak, hogy indulhatnak. Ekkor pedig Al ledobta a hopp-port, ès elkiáltotta magát: - Mágiaügyi Minisztérium!
Körbeölelte őket a jellegzetes zöld láng, majd a három mardekáros eltűnt a Grimmauld térről, éppen abban a pillanatban, amikor kinyílt a bejárati ajtó.