Don't Leave Me (Befejezett)

I. /1. Fejezet

Mark: Elnyelt a szoba csendje, a némaság, mégis szinte már fájt a sikoly, ami most a szívemből szólt. Egyedül vagyok, egyedül a háborgós tengeren, ami épp az alig elevickélő csónakom töri apró darabokra. Képtelen vagyok mozogni pedig, futnék hozzá. Hozzá, aki a mindenségnél is többet jelenti nekem, hozzá ki biztonságot nyújt és megvéd a felém magasló árnyaktól, de a lábam nem mozdul. A testem minta lebénult volna, hang nem jön ki az ajkaim közül, csak fekszem az ágy rabságában, némán tűrve, tűrve a lelkem sikolyát a szívbe markoló fájdalmat, a félelmet mi eluralkodott rajtam és úgy döntött többet nem enged el.
Egyre több árny közeledik felém, egyre több fájdalmas szívszorító érzés tör rám. Lassan meg áll az idő is, és elő tör belőlem a fulladozás, ahogy a száraz oxigén nélküli légnemű levegő megtölti a tüdőm. Fulladozók, vergődők, de mind ezt csak lélekben hisz testem olyan könnyedén fekszik az ágyon, mintha már meghaltam volna. Lehetséges? Meghaltam? Talán a fájdalom, amit épp át élek már nem sokáig tart? Talán csak a halál utó szele és végre, végre megszabadulok a gyerekkorom óta magammal hordozott szenvedéstől?
Amint ezt végig gondoltam egy könnyed, jól eső érzésre lettem figyelmes karomon majd vállamon végül arcomon közvetlenül szemem alatt. Az érzés mi olyan volt mintha a legjobb balerina lejtene táncot bőrömön. Elcsendesítette a sikolyokat és enyhítette a szívbe markoló fájdalmat, amiért nagyon hálás voltam. Mikor a sikoly elcsendesült hallottam meg barátom hangját, ahogy éppen nyugtatni próbál.
- Mark nyugodj meg! Nincs semmi baj, veled vagyok! - hallottam meg Jackson mély, biztató hangját, amire akaratlanul is elmosolyodtam és a hang irányába mozdultam lehunyt szemmel, míg meg nem éreztem lágy, puha ajkait homlokomon és ki nyitottam pilláim ugyanis nem hittem az érzésnek.
- Itt vagy - nyögtem ki és szinte a nyakába ugrottam az örömtől, hogy ismét meg védet, az árnyaktól mik kísértenek. Persze nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, igazából én se így mind a ketten csak elmosolyodunk. Nem szeretem, ha valaki ismer, hisz akkor tud a legtöbbet ártani nekem, de mondhatni benne megbízom annyira, hogy ne féljek egy szeme alá adott apró puszival ki mutatni halam. Csak hogy igen, nekem fáj amint ajkaim a hófehér, puha, szemérmetlenül tökéletes bőréhez érnek és rám tör a tudat, hogy nem ugyan azt jelenti mindkettőnknek. Ettől kicsit elszomorodom, de bánat helyett inkább mosolygok egyet, mert nem, nem tudhatja, hogy megint meg mentett.

Jackson: Sose értettem Márk hogy képes ilyen rezzenéstelenül álmodni, de nagyon aggódom érte hisz félelem ült ki bágyadt arcára ismét. Félelmetes milyen erős lehet, hisz általában csak mosolyogni látni vagy épp röhögő görcs közepén és igen rendkívül édes fiú. Lányokat megszégyenítően gyönyörű még így félve is. De mi lehet, ami ezt váltja ki belőle? Ő nem tudja, de szinte minden éjszaka sír álmában és reszket. Persze ilyenkor felébresztem, és összebújva töltjük az időt, míg végre nyugodtabb álomba szenderül és szorosan magához húzz. Ezzel sokáig nem is volt semmi problémám hisz boldog vagyok, hogy képes ilyen bizalmas lenni velem, de az utóbbi időben nem vagyok képes a muszájnál tovább a közelében lenni. Nem, nincs semmi baj vele és épp ez a baj. Túl tökéletes. Túl gyönyörű és... Túl közel van hozzám. Mark, ha tudnád mennyire a szívembe fúrtad magad az édes hangoddal, amikor nevetsz, a mosolyoddal, a végtelenbe vezető szemeddel, a vonzó testeddel...
Gondolataimból Mark alig hallható zokogása zökkent ki és igen, sír megint sír és ettől a szívem széthasad. Mellé ülök simogatóm, nyugtatom, míg végül egy apró mosoly húzódik vastag, de formás ajkain mire arcához hajolok, és majdnem megcsókolom, de szerencsére időben észbe kapok és a homlokát éri az apró csók mire kinyitja gyönyörű csoki barna szemeit és érzem... Jackson Wang ismét elvesztél.
Ismét hangja zökkent ki az álmodozásból és meglepődöm szavain, de mielőtt reagálhatnék, szinte nyakamba ugrik, mire mosoly szökik az én számra is és amikor a szemem alatt ér egy apró kis puszi meglepődve pirulok el. Mark Tuan azt hiszem, szerel... Nem az nem lehet, hisz én nem vagyok meleg és ő láthatóan pasi, egy gyönyörű, kívánatos... Nem Jackson Wang most fejezd be. A legjobb barátjába senki nem szeret bele, pláne ha a saját neméhez tartozik az illető. Nem!

Mark: Néz rám azokkal a mesebeli fekete szemeivel, de mintha nem lenne itt.
- Jackson jól vagy? - kérdem ijedten megfogva izmos vállát mire kezeimre kapja pillantását és én, mint aki halálra rémült el kapom kezem a közeléből. Úgy érzem, ismét nem vágyik a közelségemre. Kiborít, hogy nem tudom, miért nem enged mostanában hozzá bújva aludni, úgy olyan megnyugtató és jól eső álomba szenderülni, de biztos meg van rá az oka. Talán csak barátnője van és már csak őt akarja ölelni? Hisz mért ne lenne végülis nagyon jó pasi minden értelemben... De fáj arra gondolni, hogy elveszítem és a gondolat, hogy valaki olyat adhat neki, amit én nem elkeserítő. Pedig ha tudná, mennyire boldoggá szeretném tenni, ha tudná, hogy minden pillanatban megcsókolnám, és csak ölelném, míg világ a világ, de nem hisz nem tudhatja ezt a titkot. Meleg vagyok igen, de ő sose lesz az, ő Jackson a lányok perverz álmainak főhőse és az enyéimnek is.
- Mi a baj? - kérdi, mire felnézek, de hiba volt, mert már elvesztem pillantásában.
- Jackson mért nem engeded, hogy hozzád érjek? - kérdem, bár én se értem miért.

Jackson: Erre mit mondjak. Azért mert beléd szeretem és tudom, hogy te sose fogsz úgy gondolni rám, ahogy én rád? Nem Mark azt nem! - Ne haragudj, csak nem akarom, hogy félre értsd. Te vagy az egyetlen ember, akiben megbízom, nem akarlak egy félre értés miatt elveszíteni. - ez igen rosszabb válasz ki se csúszhatott volna a számon, de az a tekintett Istenem mért néz így rám? Megbántottam? De mivel? Pont ezt akartam elkerülni. Ugye nem most ijesztettem el magamtól egy életre?

Mark: Félre érteni? Mit lehet itt félre érteni? Nem az nem lehet, de mégis? Tudja? Nem, nem lehet. Mért néz így rám?

Jackson: Gyerünk, Jackson mentsd a menthetőt. De hogyan? - Mark rosszat mondtam? Nem úgy értettem. - hanem úgy, hogy te vagy életem szerelme, de ezt már nem mondtam ki hangosan.

Mark: - Nem! Semmi rosszat. Fáradt vagyok, aludjunk. Good night! - ezzel zárom rövidre a beszélgetést, mert félő, ha bármit is mondok, annak csak rossz vége lenne. Nem értem mire célzott, de talán jobb is, ha nem tudom. Jackson, ha csak sejtenéd, mit jelentesz számomra... De most bebizonyítottad, ez csak ábránd marad.