Don't Leave Me (Befejezett)

I. /9. Fejezet

Jinyoung: Tudom, hogy most ki kéne akadnom, de nem megy. Igazán édesek és akárhogy is nézem mindketten boldognak tűnek. Habár Yugyeom néha megfeszül kicsit, de mintha csak azt akarná, hogy Jackson még inkább ölelje. Össze illenek és a nem régiben hallott hangokból ítélve...ezt ők is így érzik.

- Aranyosak vagytok együtt. - mielőtt valamelyik reagálhatna Jaebum ront a terembe. Nem is baj. Yugyeom nagyon el pirult hirtelen.

- Hogy van a mi kis betegünk? - kérdi, tőle közben mégis másra lenne kíváncsi, amit hamar meg is érdeklődik.

- És ez az össze bujás micsoda? - szigorú, mégis barátságos. Hiába szerelmes vagyok ez már így marad. Átölelem Jaebum derekát és magamhoz huzom. Kicsit meglepődik, hisz mások előtt nem csinálunk ilyent, de ha mégis azt ő kezdeményezi.
Jaebum: Nem kicsit lep meg Jinyoung, de imádom ha hozzám ér és most jelen pillanatban, ha csak ölelhetjük egymást már is boldogabb vagyok.
Amióta Jackson szinte Yugyeom kórtermébe költözött, Junior Markkal alszik mondván, hogy nem birja az éjszakákat. De könyörgöm, oké ott alszik viszont néha velem a párjával is lehetne..vagy sokat kérek? Egy hete nem ért így hozzám, szinte a közelemben sem volt. Folyon Markkal röhögtek valamin.
Nem vagyok egy féltékenykedő típus, de nekem az ő kapcsolatuk már túl sok!

- Khm mi is itt vagyunk! - jegyzi meg a kis maknae. Na persze, mielőtt ide került volna úgy bújt Jacksonhoz, mint most én Jinyounghoz. Mosolyogva nézek az egyébként édesen romantikázókra, viszont ezt azért mégsem egy kórházban kéne. Hamar terjednek a pletykák. Ahh de nincs szivem most ezt a szemükre vetni.

- Szóval, hogy vagy? - azért aggaszt ami történt és tudni akarom miért fárasztotta így ki magát.

- Nagyon jól! - ahogy Jacksonra néz...emlékszem Junior pont így nézet rám mikor össze jöttünk. Elmosolyodom a kedves látványtól és a feltörő emléktől egyaránt.

- Mikor jönnek a többiek? - sugja a fülembe párom és ahogy a meleg lehelete a bőrömhöz ér szinte képes lennék elolvadni. Többiek? Ja igen a logosok...

- Ajándékboltba mentek - vigyorgok rá.

Mark: - Most miért vagyunk egy játékboltban? Nem gyógyulos ajándékot kéne vennünk? - ahh Yugyeom nem ovodás baszus, hogy játékot vegyünk. Oké én is szeretem a plüssöket, főleg amit Jacksontól kaptam, de akkor is. Eleve nem értem, hogy kerültünk mi ide mikor az ajándékboltba indultunk.

- Nyugi már! - ahh, Bambam aranyos ember, kedvelem, de ha játékról van szó gyerekesebb bárkinél.

- Szerinted ez milyen? - kérdi, mire szinte az arcomba nyom egy rózsaszín medvének állcázott ronda szőrcsomot. Látom Youngjae már be sokalt és inkább csak bologat, hogy menekülhesünk, de Yugyeom ennél sokkal jobbat, szebbet és felismerhetőbbet érdemel.

- Öhhm, nooooooo! - huzom el mondatom, hogy még véletlenül se jusson eszébe meg venni! Körbe nézve találok egy egész aranyos, hófehér feje tetején lila szőrü kis cicának állcázott plüsst. Hm..ez kicsit hasonlít is rá.

- Nézd! Ezt? - miután egyöntetüen ki választottuk a kis cica plüss meg vettük és a kórház felé indultunk.

Nagyon nem tetszett, hogy Jacksont el sem lehetett szakítani Yugyeom ágyától, így mindkettejüket csak a látogatási időben láthattam. Igazság szerint már Yugyeom is nagyon hiányzik. A nevetése, a viccei, az egész gyerek puszta léte hiányzik.
Mind megijedtünk az esett óta és szerintem senki sem érti, miért hajszolta ennyire túl magát, végülis mostanság elég nyugisak a napjaink az eddigiekhez képest. Ő mégis állandóan edzet, táncolt, volt, hogy a studióban éjszakázott és mostanság még Jacksonnal is szinte össze nőtt, így nem is tudom egyáltalán mikor aludt utoljára.