Don't Leave Me (Befejezett)

II / 8. Fejezet (The End)

Bambam: Tudom, hogy igaza van mégis bánt. Hibáztam, hibáztam, mint mindig. De annyira szeretem...

- Sajnálom! - lehelem alig hallhatóan a telefonba, míg a hinta hideg rácsának dölve hunyom le szemeim.

- Ne sajnáld! Mindig tudtam, hogy hozzá húz a szíved, csak rosszul esett. Bambam, miért ő? Miért pont ő kell? - kérdezi Youngjae.

- Nem tudom. Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy nélküle üres vagyok. Egy összegyűrt papír a szemetesben.
Youngjae, mindig is rossz színész voltam. Nem akarim tovább játszani, hogy nincs rá szükségem! Sajnálom!

- Én sem akarok tovább egy "B" terv lenni. Szeretlek, de így csak a barátságunk megy tönkre. Nekem viszont mindig te voltál a legjobb barátom, legalább így maradj meg nekem, kérlek!

- Ígérem! - nyomom ki a telefont és teszem el a zsebembe.

- Hideg van már a hintázáshoz! - hallom meg Yugyeom csillingelő hangját.

- Mióta vagy itt? - kérdem, de nem fordulok felé. A dormban már kifejtette mit gondol rólam.

- Amióta beszéltetek. - sóhajtja, majd hallom, ahogy közelebb lépdel.
Ujjait a hinta láncaira kulcsolja, míg megérzem testét közvetlen közel magamhoz. Fejem hátra döntöm hasába fúrva.

- Sajnálom! - hangja egész halkan szólal meg.

- És mit sajnálsz? - kérdem nagyott sóhajtva.

- Nem volt jogom így beszélni veled és igazam sem volt. - hangja halk, mégis tisztán hallom.

- De igazad volt. Nincs jogom féltékenykedni, hisz ti csak barátok vagytok, mi pedig... Ahh - hunyom le szemem, hogy vissza tartsam könnyeim.

- Tudod, nem olyan ártatlan ez a barátság sem. - szívja be élesen a levegőt.

- Ezt hogy érted? - nézek fel rá.

- Ahh. Nézd, eddig én sosem voltam senkivel. Sosem érintett meg senki úgy. Igazság szerint már nem is nagyon tudom hogyan, de csókoloztunk, majd történt pár dolog. - meséli, bennem pedig a vér is megfagy.

- Ti-ti le - de képtelen vagyok rá kérdezni. Szerencsére nem is kell.

- Nem feküdtünk le. Én csak veled szeretnék szeretkezni. - hallom szavait, de ez nem lehet valós.

- M-mi? - nézek rá, míg lassan elém sétálva térdel le elém.

- Szeretlek Bambam, veled akarok lenni és semmi, senki nem akadályozhat meg ebben.

- Yugyeom! - csókolok ajkaira, nyakát átkarolva. - Szeretlek!

Mark: Belépve Yugyeom szobájába csak a sötétség és a csend fogad. Felkapcsolva a villanyt azonban meglátom Jacksont az ágyban Yugyeom párnáját szorongatva nyakig takarózva. Mélyet sóhajtva ülök le az ágyra.

- Mit szeretnél? - szólal meg halkan, de így is hallom hangján, hogy sírsz.

- Én csak... Nem akarom, hogy haragudj rám. - fordulok inkább az ajtó felé.

- Nem haragszom. Csak nehéz lesz nélküled. - hallom ahogy megfordul az ágyban. - Miattam akartál elmenni, igaz?

- Igen. De mentségemre szóljon: rossz paszban voltam.

- Nem akarom, hogy elmenj. - ölel magához hátulról, ezzel megdobogtatva fájó szívem.

- Nem megyek. - fordulok meg az ölelésében - Le mondtam. Szeretlek Jackson és nem akarok egy percig sem nélküled lenni! Így is túl sokat vártam már erre. - súgom ajkaira, miket azonnal meg is csókolok. Szeretem, mindennél jobban!

THE END

Sziasztok!
Igen, sajnos vagy nem sajnos, de lezártam a ficit. Eredetileg hosszabb lenne, azonban majdnem ugyan így lett volna vége.
Sajnálom, ha valaki csalodott a sorozatban :( viszont köszönöm, hogy velem voltatok és nyomon követtétek a nagy szünet ellenére is! ❤❤

Remélem a többi írásomat/írásunkat is olvasni fogjátok és tetszeni fog. Ha estleg valakinek kérdése lenne az nyugodtan írhat, nem harapok.... nagyott 😉

Kellemes estét, sziasztok!