Don't Leave Me (Befejezett)

II. / 6. Fejezet

Bambam: Yugyeom kerül amióta megcsókolt. Nem beszélünk, csak kínosan köszön, majd elrohan Jackson után. Idegesít, ez a helyzet, de nem tudok kezdeni vele semmit, amíg nem hajlandó beszélni velem. Eközben Youngjae viszont egyre jobban közelít hozzám és tudom, hogy kiakar békülni, viszont én nem érzem magam kész erre. Nem akarok újra bele kerülni ebbe, akár mennyire is közel áll a szívemhez.

Itt a színpadon állva az új comeback előtt már nem azt érzem, amit régen. Emlékszem a debütkor a szívem a torkomban dobogott, a gyomrom liftezett, az energia szintem a maximálisan volt, de most csak itt állók a megrendezett kezdő pontban, le sem véve a szemem Yugyeomról és Youngjaeről. Szeretem Yugyeomot mindennél jobban, de Jae mindig mellettem volt és megérdemli a boldogságot.

Elkezdődik a dal Yugyeom édes hangjával, majd nálam mint az áram szünet: elvágtak mindent. Csak őt látom, csak őt hallom, megszűnt a világ.

Az öltözők felé menet szinte elfut előlem, de nem engedek ebből. Muszáj megbeszélnünk ezt az egészet, mert képtelen vagyok elviselni, hogy így kerül. Megbánta volna?

- Yugyeom, mond már el, hogy mi bajod? - kiabálok rá, mire megtorpan én pedig térdeimre támaszkodva próbálom kifújni magam. Tényleg gyorsan fut.

- Bamie, nem-nem akarok erről beszélni. - mondja, majd minden további nélkül lép be az öltözőbe.

- Mért csókoltál meg? - lépek mögé és teszem fel a számomra legérthetetlenebb kérdést.

- Kérlek, hagyjuk ezt! - suttogja maga elé, míg szoborrá dermedt teste aprót remeg az elfojtott érzésektől.

- Nem hagyjuk! Mért csókoltál meg? Mért kerülsz? Megbántad? - karjaim dereka köré fonom, állam vállára támasztom és így nézem lesütött szemeit ahogy szempillái meg- meg rebbennek. Finom illata az érzékeimmel játszik, míg halk levegő vétele szívem simítja végig.

- Mért nem akarsz róla beszélni? - biggyesztem le ajkam, de nem láthatja, hisz nem meri ki nyitni szemét.

- Mert neked van párod. - leheli fájdalmasan a szavakat és megpróbál kibújni ölelésemből, de nem hagyom. Szembe fordulok vele és könnyes íriszeit látva a szívem összeszorul.

- Szeretlek, Yugyeom! Csak téged szeretlek! - súgom ajkaira és megcsókolom. Teljesen más ahogy csókol. Érzem a félelmét, fájdalmát. Aprót remeg kezeim közt, mint egy kis gyermek akit elhagytak. Mégis ugyan az a tűz lobog benne, mint akkor.

Azonban mielőtt beleélhetnénk magunkat, meghallom az ajtó csukódását, ami azt jelenti: volt itt valaki. Gondolkodnom sem kell, tudom, hogy Youngjae volt az, de nem fogok utána menni. Ő akart szünetet, ő akart elmenni. Nem engedte, hogy akkor megmagyarázzam és most már döntöttem! Nekem Yugyeom kell, bármi áron!

Mark: Jackson lassan a maradék józan eszem is elveszi, különben mi más bizonyitaná ezt jobban, mint hogy épp a férfi mosdóban élveztem el?

- Édes vagy amikor zavarban vagy. - súgja fülembe, majd megharapja cimpám, amitől a mosdó kagylóba kell kapaszkodnom, mert hogy ő nagysága kezet mosni sem hagy. Nem nézek rá, csak megrázom fejem lehunyt pillákkal és megfordulva ölelésében megcsókolom.

Istenem, de jó végre a két kezemben tartani, végre tudni, hogy az enyém a szíve, csak az enyém.

Azonban minden jónak egyszer vége szakad. Mikor vissza megyünk az öltözőbe egy ideges Jinyounggal, szomorú Yugyeommal és egy haját tépő Bambammel találkozunk. Jinyoung éppen Bambammel kiabál valamiért, míg Yugyeom könnyeit próbálja vissza tartani. Jackson amint meglátja hozzá rohanva öleli magához és meglepetésemre vissza tereli hozzám, pedig már azt hittem kettesben akar lenni vele. Nem már nem vagyok féltékeny rá, csupán csodálom mennyire jó barátok lettek.

- Gyeomie, mi történt? - kérdi tőle, de mielőtt válaszolhatna a menedzser közbe szól.

- Sziasztok gyerekek! Ma nagyon szépen kitettetek magatokért, gratulálok! Mark, neked pedig sikerült be jutnod az Islandi forgatásra! Holnap utazol!