Don't Leave Me (Befejezett)

II. /1. Fejezet

Sziasztok Babócák! :)

Ugyan nagy kihagyás volt, de most csoda történt és egy időben volt ihkletem és időm is írni. Remélem lesz akinek tetszik!

Kellemes olvasást mindenkinek! :)

Jackson: Ajkai finoman érintették párnácskáim, majd apró, óvatos, gyengéd mozdulattal hajtotta uralma alá. Mintha csak attól félt volna, hogy összetörök. Kezemet oldalára vezettem, míg ő hajamba futatva ujjait húzott közelebb magához.

Egyszerre omlott össze a világ körülöttem és épült egy ragyogó új. Nyelve lassan tolakodott enyém mellé, majd gyengéd keringőre invitálta azt. Szívem már eszeveszett tempóban pumpálta vérem, amikor is megvilágosodni látszott a jelen. Mark tényleg csókol, engem csókol, míg Yugyeom itt fekszik rezzenéstelenül, altatásban.

Azonnal egy könnycsepp gördül végig arcomon, majd egy újabb követi. Álszent módjára itt csókolom, azt ki a világot jelenti nekem, míg mellettem fekszik az, aki segített a szívem apró szilánkjait összeragasztani. Nem tehetem ezt Yugyeommal, nem érdemli meg, de képtelen vagyok elengedni Mark ajkait.

Egyre szorosabban bújva hozzá, ölelem magamhoz és hagyom könnyeimet lepotyogni.

- Sajnálom! - súgja ajkamra, majd gyengéd mozdulattal letörli könnyeimet. Szemei csillogása árulkodnak az elfojtott vágyairól, feltörni kívánó könnyeiről.

- Ezt miért csináltad? - kérdeztem, majd csuklójára fogtam, mert képes lett volna elfutni előlem. Azt hittem tovább léptem. Reméltem, hogy végre megtaláltam azt akire vágyom. Én tényleg szeretem Yugyeomot, de akkor miért érzem úgy, hogy ez az egy csók minden érzelmemet visszahozta Mark iránt?!

- Elnézést a zavarásért, de a barátjuk fel ébredt! - hallatszik az orvos hangja és Mark, mint akit puskából lőttek ki, úgy kezd rohanni, én pedig lassabban, de utána eredek.

A kórterembe be érve, Jaebum üres ágyát pillantom meg. Körbe nézve persze Jinyoung mellett találom, amint lelkesen ölelgeti párját és szorgosan kéri a bocsánatokat tőle. A kis sunyi, eddig bezzeg egy szó sem jött ki belőle.

- Jinyoung, hogy érzed magad? - lépek mellé én is, így Mark mellett állok. Legalábbis állnék, ha az orvos nem zavarna megint meg, hogy beszélhessünk négyszemközt.

- Mivel Jinyoungnál többnyire lelki vonatkozású volt a koma, így valószínűleg a vizsgálatok után felébreszthetjük Yugyeomot. Gondoltam, talán szeretne mellette lenni.

- Igen, szeretnék. Doktor Úr, maga szerint mikor jöhetnek haza? - teszem fel az engem legjobban érdeklő kérdést.

- Ha minden jól alakul, akár három napon belül haza mehetnek, de Yugyeomnak muszáj lesz pszichológushoz járnia, vagy legalább egyszer elmenni-e. Az ér vágás nem játék, nem lehet egy ennye-bennyével elintézni.

- Értem, köszönöm doktor úr. - remélem az a három nap hamar eltelik.

Angyal: Három nap nem sok idő, de sajnos hamar váltott 1hétre. A szereplőinknek egy élethossznak tűnt. Miután Jinyoung fel ébredt, Jaebum állapota rohamosan javulni kezdett és egy tapodtat sem mozdult szerelme mellől. Yugyeomot fel ébresztették és a pszichológus is járt nála kis sikerrel, de abban megbizonyosodott, hogy a fiú nem öngyilkos hajlamú egyszerűen csak sok volt neki a fenn álló helyzet. A kis csapat élete változni látszott még hozzá jó irányba és mikor az orvos közölte, hogy lassan mindenki haza mehet, a menedzser egy meglepetést készített elő nekik. A kis csapat nem is sejtette, hogy a hyungjuk mivel készült nekik és nem is kicsit lepődtek meg, mikor a menedzser a kezükbe nyomta új lakásuk kulcsait.