Szerző: Tia
Hossz: I. Évad - 16 Fejezet;
II. Évad - 8 Fejezet
Műfaj: Dráma
Besorolás: +12, +16, +18
Figyelmeztetés: bromance, slash, yaoi
Összefoglalás:"... ha csak sejtenéd, mit jelentesz számomra... De most bebizonyítottad, ez csak ábrán...
Sziasztok babócák! Bár most az angol érettségimre kéne készülni, mert ki nézőben van egy komoly nulla pontos érettségi :D mégis úgy gondoltam felrakom ezt nektek, ha már megírtam... Egyébként még hétfőn kezdtem el és most tudtam befejezni. Sajnos a hétvégén nem hiszem, hogy lesznek folytatások, mert pénteken temetésre megyek utána pedig a biosz érettségire - az egyetlen, ami érdekel - tanulnom kell vagyis kellene :D
Na mindegy, már megint sokat dumálok :D
Kellemes olvasást mindenkinek! <3 :)
Ui.: Olyan édes ez a kép!!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Yugyeom: Belépve a kávézó ajtaján, reménykedem benne, hogy senki sem ismer fel minket és most kivételesen imáim valóban valóra válnak. Bambam belém karolva ül le egy az ajtótól nem túl távoli boxba. Szembe lévő fotelben elhelyezkedem, majd intek az egyik pincérnek, hogy felvegye a rendelésünket. Bár én inkább szeretem a kakaót, most mégis egy habos latte a kívánságom és rövid gondolkodás után Bamie is e mellett dönt.
Meglepődtem, hogy pont engem kért meg, mert határozottan úgy érzem haragszik rám. De most itt hiába csendes sokkal felszabadultabb, mint mondjuk otthon.
- Szerinted Jinyoung haragszik rám? – kérdi a semmiből én meg értetlenül pislogva gondolkodom, hogy ez most honnan jöhetett neki. Oké, nem volt éppen kedves vele, amikor megtudta, hogy Youngjae lelépett, de szerintem erről nem Bambam tehet és még Jaebum is azt mondja, hogy túlreagálta.
- Lehet, de majd megbékél. – mondom, de amint látom, hogy szomorkásan lehajtja fejét, folytatom – Nem a te hibád volt. Túlreagálta és egyébként sem megoldás az, ha így lelép. – majd megfogom kezét – Nem a te hibád volt.– kicsit elmosolyodva néz rám, de amikor látja, hogy a kezét fogom édesen elpirulva elhúzza kezét.
Oké, lehet nem akar haragudni, de látszik rajta, hogy valami nem stimmel. Máskor nem szokta zavarni, hogyha a kezét fogom.
- Itt rendelésük. – szakít ki gondolataimból a pincér és fizetés után már magunkra is hagy. Bambam szinte rám sem néz és ez dühítő. Legalább mondana valamit, vagy akármi, de ez így annyira kínos.
A kávézóból kijövet az órámra pillantok, de még mindig túl korán van, így mindketten a közeli parkhoz vesszük az irányt, nekem pedig csak egy dolog jár a fejemben, de nem merek rá kérdezni. Félek, hogy jobban fájna a tudat, mint most. De mégis, muszáj tőle hallanom.
- Bambam, mi van Youngjae és közted? – kérdem, mikor megállunk a szökőkútnál és leülünk a peremére.
Bambam: Úgy tudtam, hogy ráfog kérdezni. Annyira éreztem. De már nem bírom tovább magamban tartani, ha megutál, ha nem, muszáj valakinek elmondanom és az, hogy pont ő kérdezett rá, minden csak nem jó jel. De akkor már kezdjük az elején.
