Don't Leave Me (Befejezett)

II. / 2. Fejezet

Sziasztok babócák! Megjöttem az új résszel és bár elég rövidke lett, szerintem ennél többet ebbe a részbe nem lehet bele rakni. Legalábbis nekem ez így tökéletes - Jó pár hibával ;) - szóval ja, ez ennyi lett.

Kellemes olvasást mindenkinek! <3

Jaebum: Tátott szájjal nézem a közeledő Jinyoungot és mikor már mellém lép, még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ő az. Csókja íze felfedi valóját, de ez a hófehér ruha, ezzel a fekete hajjal, enyhén kihúzott szemmel egészen angyalivá teszi. Na jó, tényleg az, de így még sose láttam, pedig elég sok formátumban gyönyörködhettem már benne.

- Gyönyörű vagy, szerelmem! – súgom fülébe, majd gyengéden megharapom cimpáját és az ahogy megremeg a karjaim közt és felsóhajt... Nagyon, de nagyon szerelmes vagyok.

Jinyoung: Jaebum, mintha teljesen elábrándozott volna, de én csak elkuncogom magam, azon, ahogy néz. Ujjaimat combjára vezetem, majd cirógatni kezdem, amire jól esően sóhajtozik. Olyan édes ilyenkor, de még szexibb és komolyan akármit is tervelt ki mára, remélem egy hotel szoba a végső cél. Vagy akár már most mehetnénk oda.

- Ah... Jinyoung, ezt ne csináld, mert a végén rossz vége lesz! Nem tudok, így vezet-vezetni. – először nem is értem mire mondja ezt, de utána lenézek kezemre ami hát ügyesen rosszalkodik. Elpirulva veszem el kezem, majd inkább az ablak felé fordulok. Most komolyan még csak fel sem tűnt, hogy mit csinálok? Ennyire elábrándoztam volna? Persze Jaebum azt hiszi megbántott, pedig nem, csak-csak nagyon zavarba jöttem.

- Jinyoung, ne haragudj! Csak így tényleg nem megy a vezetés és véletlenül sem szeretném, hogy valami baj legyen. – magyarázkodik, majd leparkol a kocsival az út szélén, nekem pedig ennyi elég, hogy a szemem könnyes legyen, remek.

- Nem haragszom, azért fordultam el, mert zavarba jöttem. – mondom, majd átölelem és nyakába rejtem arcom. – Olyan régen voltunk már együtt. – suttogom már szinte és remélem, hogy nem hallotta meg, mert akkor még inkább zavarban leszek.

Jaebum: Amikor szinte alig hallhatóan megjegyzi, hogy régen voltunk már együtt, hát egy eszelős vigyor terül arcomra. Nekem is hiányzik – minden értelemben –, de nem gondoltam, hogy ezt ő fogja ki mondani. Ilyen téren mindig is zavarban volt, bár ahogy elnézem most is. Megcsókolom, de véletlenül sem úgy, hogy beinduljon. Ez most csak egy romantikus csók és szeretnék ma egy igazán romantikus estét vele.

Jinyoung: El sem hiszem, hogy egy komplett helyiséget ki bérelt az étteremben. Megáll az eszem, komolyan. A vörös falak, a fehér terítő az asztalon, finom pezsgő és Jaebum velem szemben... Ennél szebb és romantikusabb még életemben nem történt velem. Koccintunk, majd miután ittam a pezsgőből megnyalom alsó ajkam. Épp ebben a pillanatban néz rám Jaebum és az a szenvedély, ami felcsillan a szemében, elképesztő.

- Köszönöm, Jaebum! Ennél szebb estém sem volt még! – súgom fülébe miután beszálltunk a kis autóba, majd megcsókolom.

- Ennek örülök, szerelmem és hát itt még nincs vége az estédnek! – búgja mély hangján és komolyan boldogabb már nem is lehetnék.

Leparkolva egy csodálatos hotel előtt, tátott szájjal nézem a környéket, mert hát azért nem kéne, hogy valaki megtudja mi ketten hova is jöttünk. Jaebum felvezet a szobánkba és nálam itt szakad el a cérna. Beérve a szobába neki lökőm a falapnak és úgy marok ajkaira, mint még soha. De még ilyen erős vágyat sem éreztem iránta. Csókunkba mosolygott, majd elmélyítette azt, de olyan törődően, hogy a szívem duplán dobbant tőle. Már csak arra eszméltem, hogy az ágy felé tol és az ingem gombolgatja, míg én nyakába csimpaszkodva csókoltam. Az sem érdekel, ha megfulladok, de én ma el nem engedem az ajkait.