Don't Leave Me (Befejezett)

II. / 7. Fejezet

Sziasztok! Nos nem tudom maradt egyáltalán olvasom, mivel már nagyon régen nem volt frissités. Most mondhatnám, hogy azért mert rengeteg dolgom volt, zürös napok, ihlet hiány, stb. De nem, nem akarok mentségeket keresni és tulajdonképp nem is szeretnék jelenleg így kitárulkozni. Mély sajnálatom, amiért ennyire sokáig tartott, de ígérem igyekszem most már hamar hozni a részeket.

Köszönöm annak, aki velem maradt és kellem olvasást babócák! <3 <3

Mark: Van úgy, hogy elakarunk menekülni a vágyaink elől és ezért bármit megtennénk, akármit. Azonban utólag mindig megbánjuk a tetteinket. Mikor már elfelejtjük a szánalmas kétségbe esésünk, ránk talál. Megtalál, akár a legnagyobb boldogságunkban is és apró darabokra töri valóra vált álmainkat.

- De nem mehetsz el! - kiált rám Jackson az ágyamon ülve, párnámat szorongatva.

- Ez csak egy hét! Jackson, Mégis mit csináljak? - hajtom össze kedvenc fekete pulóverem, majd rakom a bőröndömbe.

- Mond, hogy nem mész el! Én-én még csak most kaptalak meg, ne-nem veszíthetlek el! - rohant el meg sem várva válaszom.

- De hisz, nem veszíthetsz el! - ülök le ágyamra. Miért ilyen nehéz minden?

Yugyeom: Sosem akartam mások kapcsolatát tönkre tenni, de úgy tűnik most sikerült.

- De beszélni akarok veled! Kérlek! – nyöszögi Bambam, de hiába.

- Én viszont nem akarok! – fordulok el tőle és inkább leülök ágyamra. – Menj ki! -súgom magam elé, remélve, hogy megteszi. Egyedül akarok lenni.

- Yugyeom, miért csinálod ezt? – ül mellém, hangján hallom, ahogy lassacskán könnyezni kezd.

- Mert neked párod van! Érted Bambam? Ti együtt vagytok és én itt rohadtul felesleges vagyok. – kiáltok rá akaratlanul is, de már tényleg az plafonon vannak az idegeim.

- Yu-Yugyeom, itt aludhatok? – lépdel be a szobámba egy piros szemű Jackson, akin azonnal megesik a szívem.

- Persze! – ölelem meg.

- Na persze, ha ő jön, akkor egyből ugrasz. – hallom meg Bambam egy oktávval magasabb hangját.

- Ezt most ne kezd el! – intem csendre, de nem igazán érdekli.

- Tudod, kezdem azt hinni, hogy nem is Youngjae zavar, hanem Jacksont szereted. – mondja ki azt, amivel végképp kihoz a sodromból.

- Ezt most hagyd abba! Kettőnk közül neked van párod és mellesleg te voltál az, aki ezt elrontotta. Te jöttél össze vele és te feküdtél le vele. Fejezd be a féltékenykedést, mert semmi, de semmi jogod hozzá!

Jackson: Igazán meglepődtem Yugyeomon. Sosem hittem volna, hogy egyszer így fog beszélni Bambamel, pedig már többször is jogos lett volna. Úgy látszik most lett elege. Bambam ki futva a szobából, majd elhagyva a dormot távozik, de ekkor már látszik Gyeomien, hogy megbánta.

- Tudod, hogy megérdemelte.

- Tudom, de én akkor is szeretem. Szeretem és ismerem. Ilyenkor csinál hülyeségeket. – hajtja fejét tenyereibe.

- Nem lesz semmi baja. – ölelem magamhoz.

- És ha mégis? Legutóbb mikor egyikünk így elrohant Jaebum és Jinyoung majdnem meghalt. Utána kellene mennem. – néz az ajtó irányába.

- És mi tart vissza? – kérdem míg meg fogom kezét.

- Félek. – néz rám nagy boci szemeivel.

- De mitől? Ahh, Yugyeom, figyelj rám! Csak egy pillanatra tedd félre azt, hogy együtt vannak, hanem lennének mit mondanál neki? Mit tennél? – kérdem kezeim közé fogva arcát.

- Ne-nem tudom. – fordul el tőlem, hajába túrva idegesen.

- Dehogy nem! – fordítom magam felé – Tudod te, mond ki! – biztatom.

- Maradjon velem! – hajtja fejét vállamra.

- Jaj te nagy gyerek! – ölelem magamhoz mosolyogva. – Menj utána! – súgom fülébe.