Don't Leave Me (Befejezett)

I. /4. Fejezet

Jackson: - Jackson hyung, hol hagytad a jó modorod? Bár szerintem kínában! - örült vigyor kerekedik arcára
- Csak annyit, amennyit eddig is tudtam; és hogy mióta? Tudod, Markkal jöttem be az előbb, ha nem vettél volna észre. - teszi hozzá utolsó szavait szomorkásan. Egy laza mozdulattal ki nyitja az ajtót, ki lép rajta és azt hallom még mikor mondja "Mindjárt jön!" de ekkor csapódik a felismerés arcomon és rá jövők: hallott mindent. Azt is amikor azt mondtam: szeretem Markot. Kész, végem van. Én nem megyek oda ki, az biztos. Elfogja mondani neki és ezen fognak viccelődni. Nem, én ezt nem engedem! Meg kell mondanom, hogy tartsa a száját. Na de azt hogy értette amikor azt mondta, hogy csak olyat amit eddig is tudott? Nem értem.
Lassan viszont ki megyek a nappaliba, mert ma itt vacsorázunk közös filmezős este gyanánt. Meglepődöm amikor Mark egyszer csak felém nyújtja kezét és hirtelen le ránt a kanapéra maga mellé. Te jó ég olyan szexi így mellettem ahogy hozzám bújik érzem, amint a gond egyre távolabb van és már csak azt érzem, ahogy Mark a nyakamba szuszog és igen itt van az a pont amikor fel álok és elmegyek a konyhába, mert ahogy a nyakamon ereztem leheletét, közben szorosan hozzám simulva... a lényeg hogy túl közel volt.
Ám most Yugyeom áll előttem, kérdőn nézve rám. Istenem ez a gyerek mikor lett ilyen komoly, de őszintén tartok tőle ahogy felém magasodik és csak szótlanul néz.
- Fejezd be! - szólok rá.
- Mért nem mondod el neki Jackson? - kérdésétől egy pillanatra megáll bennem az ütő és csak össze vissza hebegek-habogok.
- Nem tehetem! És kérlek, te se mondj senkinek semmit! - nyögöm ki végül.
- Mért nem teheted? Én nem mondom el, ez a te dolgod, de talán bízhatnál bennem ennél jobban is, hisz nem rég még én töröltem le a könnyeid! Nem erőltetem, de nem jó látni ahogy szenvedsz. És ez hosszú távon csak ártani fog sem, mint használni! - rá vágja és köpni nyelni nem tudok a meglepettségtől egyben megalázottságtól.
Igaza van tudom mégis inkább csak vissza megyek vele a nappaliba, de nem vagyok képes Mark mellé ülni, így Yugyeom mellé telepedek a földre terített óriási párnákon és megölelem. Valahogy biztonságot érzek a közelében és erre most szükségem van.

Bambam: Jackson és Yugyeom egyre furcsában viselkedik. Először a szobában vannak kettesben, majd a konyhába követik egymást és ha ez nem lenne elég még itt a nappaliban is, ráadásul össze bújva nézik az elég nyálas romantikus filmet - eleve nem értem Junior és JB mért ezt akarták nézni - Jackson meg mégis mért bújik Yugyeomhoz úgy, mintha legalábbis muszáj lenne, és ő persze hagyja. Nem hiszem el! Mért engedi neki? Azt se szereti, ha én ölelgetem, bezzeg neki engedi... csak nem? Nem, Jackson azt felejtsd el! A maknaet nem kapod meg! Ott van neked Mark, búj hozzá!
Nem, nem vagyok szerelmes belé vagy hasonlók, csak nem szeretem, ha valaki megérinti, ha valaki rá néz és főleg azt nem szeretem ha valaki tetszik neki. De nem! Nem vagyok... ahh Bambam, ne álltasd magad! Kim Yugyeom, te vagy életem szerelme. Csak vedd már észre, könyörgöm!
- Yugyeom, beszélhetnénk valamiről? - bár fogalmam sem volt arról, mit is mondhatnék neki, de nem bírtam tovább nézni ahogy egymáshoz bújva ülnek a földre tett párnákon, amit mellesleg én terítettem le pont azért, hogy én bújjak így hozzá.
- Persze, mond csak! - mondta amíg be sétáltunk a közös szobánkba. - Hát igazából, csak nem ment az egyik tánc lépés és meg szeretnélek kérni, hogy gyakoroljunk kicsit. Persze, csak ha nem baj, mert láttam Jackson rossz néven vette, hogy elhívtalak. - nyögöm ki halkan. Persze, választ nem vártam utóbbi megjegyzésemre, de mégis az a huncut mosolya... lehet köztük valami? Nem! Azt nem! Yugyeom nem meleg, ezért nem léptem én se felé. De lehet Jackson mégis be jön neki? Erre a gondolatra a vér is megfagy bennem és csak most veszem észre, hogy már a hátam mögött áll és lassan így fogja meg a kezem... és az a hang?
- Na, pontosan mit kéne gyakorolnunk? - kérdezi, de az összhatása miatt csak egy halk sóhaj szalad ki belőlem, erre ismét huncut, pofátlanul édes ajkaival elmosolyodik és egyik kezét csípőmre teszi így egy picit, lassan ringatni kezd. Kim Yugyeom, mért teszed ezt velem? Mért vagy ilyen pofátlanul dögös és nagyon, de nagyon elérhetetlen.
- Erre a részre nem emlékszem. - súgom felé mire megfordít karjai közt és én csak nézek fel rá, mint hegymászó a hegyre. Komolyan néha már csak azzal zavarba tud hozni, hogy ilyen magas.
- Gondoltam egy kis bemelegítésnek ez is jó, egyenlőre. - mondja, míg el engedi testem és le ül az ágyra.
- Szóval, melyik rész nem megy? Mert én úgy láttam próbán minden tökéletes volt. Sőt... - itt abba hagyja, de nem is nagyon hallom amit mond, mert még érzem hatását ahogy közel volt. Ezt akarom! Ezt, hogy mindig mindenki előtt így viselkedjen és ne csak akkor legyen ilyen velem, ha kettesben vagyunk, vagy ha a rajongók szinte már követelik! Azt akarom, hogy hozzám bújjon, át öleljen és ... és csak legyen velem!
- Figyelj, felőlem vissza mehetnénk és majd később vagy holnap gyakorlunk. - mondom, mivel zavaromban már azt se tudom, hogy vannak a lépések.
- Rendben, akkor később. - rám kacsint és ki megy a szobából. Nekem kell még egy kis idő, hogy megnyugodjak, mint mindig ha ilyen, de sose vette még észre. Nem is baj, addig még kaphatok belőle egy darabot legalább. Nem pont azt amelyiket akarom, de legalább barátok vagyunk és nem mellesleg együtt vagyunk a szobánkban. Persze az egy kicsit zavaró, hogy Youngjae is velünk egy szobában van, de őt is imádom, tényleg az egyik legjobb barátom és a legjobb benne, hogy mindig tudja mikor nevetessen meg vagy épp mikor kerüljön el.
Mire vissza érek látom, hogy Yugyeom megint Jacksonnal össze bújva, szinte már fekszik így nincs kedvem oda menni hozzájuk. Ekkor szól Youngjae, hogy üljek mellé a kanapéra és beszélgessünk. Rá nézek Markra nem-e bánja, de épp nem tud másra figyelni csak a Yugyeomot ölelő Jacksonra. Na igen. Látom féltékeny, de most nekem sincs sok kedvem máshoz, csak Yugyeomra gondolni.
Leülők, mire Youngjae a fülembe súgja, hogy nyugodjak meg és átölel. Komolyan mondom már kevésbé vagyok ideges, pusztán az ölelése és a hangja miatt. Én is hozzá bújok és így nézzük egy darabig a filmet, de akkor Mark bejelenti, hogy ő most fáradt és elmegy aludni. Hát oké, én is kiakadtam a "kavaró" párostól, de szegényemet még jobban megviselte a látvány; szinte már könnyezve futott el a fürdőbe. Rá néztem Youngjaere, hogy esetleg utána menjünk, de csak megrázta a fejét és talán igaza van; Mark most egyedül akar lenni.