Szerelem első látásra {Yaoi, befejezett }

-11-

Lucas lassan felkelt az ágyból és elkezdte megkeresni polóját.
Én hátulró láttam. Arcomat teljesen elöntötte a pír amint láttam hát izmait. Szemeimet nem tudtam levenni róla.

-Öhmm Akiya, azt hiszem a polód az előszobában van. -

Ténlyeg még nekem is felkéne öltöznöm. Remegő lábakkal keltem fel az ágyból. Sietősen kiléptem a szoba ajtón és elkezdtem megkeresni polómat. Mindenhol kerestem mire megtaláltam a pult alatt.

Addigra már Lucas is kijött és nézte ahogyan öltözök.

-Ne nézz ! - rivaltam rá.

Piros arcával hirtelen elfordult. Egyem meg milyen kis cukii...
Végre minden ruha darab rendben volt rajtam. Elkezdtem Lucast lefele követni. Még mindig csak mentünk és mentünk amikor megérkeztünk egy hatalmas terembe.

A terem közepén egy hosszú asztal, tele kajákkal várt minket. Boldogan ültem le és elkezdtem mohón falni a hihetetlenül finom ételeket. Idönként rá-rá néztem Lucasra aki egy úri ember mondjára evett. Mellette egy malacnak éreztem magam...

Amikor már megtöltöttem hasam kérdően néztem Lucasra.

-Mi az? - értetlenkedett.
-Csak azon tűnödtem hogy miért csókoltál meg ha van egy barátnőd?-

Erre Lucas majdnem félre nyelt.
Elkezdtett köhögni, szinte már fuldokolni. De ivott rá, ezért jobban is lett.

-Jól vagy? - kérdeztem aggódóan.
-Fogjuk rá.. a kérdésedre válaszolva.. azért mert bejössz nekem ~

Hogy mi van? Azt hittem én vagyok az akinek bejön a másik. Nah várjunk csak, ez nekem nem hallatszódott valami őszintén.

-Na ne viccelődj.. - morogtam rá.
-Nem viccelek. Tényleg tetszel nekem.-
-Jó, tételezzük fel hogy el hiszem azt amit mondasz. De akkor miért van barátnőd? - vontam fel egyik szemöldököm

-Öhh .. hát .. igazából.. na jó elmondom az igazat de lécci ne undorodj tőlem vagy ilyesmi-
vett egy mély levegőt és elkezdett magyarázkodni.
-Nem tudtam hogy te hogyan érzel irántam és nagyon akartalak már téged, így ezért a szexuális gondjaimat egy lányon töltöttem ki.-

Na jó, sok mindent kinézek Lucasból de azt nem hogy egy lányt használ könnyítésére. Uhh oké most egy picit vissza kell térnem az élők közé. Pedig egész boldognak tüntek együtt.

-É-és a lány tudja hogy hogyan érzel? -
-Nem. -
najó mostmár ez egy kicsit nekem sok volt így egyszerre. Hirtelen kitoltam magam alól a székem és elindultam a bejárati ajtó fele.

-Akiya várj !- kiabált felém Lucas.

Nem érdekeltek szavai, futó lépésben mentem tovább a megálló fele. Ugye nem hitte hogy hirtelen együtt leszünk attól hogy azt mondja hogy 'szeretlek'  meg ilyesmi, semmi érzéssel a hangjában. Meg hogy a lányon tölti ki a dolgait úgyhogy a lány nem is tud az úgy nevezett "érzéseiről".

Elegem van. Haza akarok már érni. Nem akarok hétfőn suliba menni. Nem akarok találkozni a hülye fejével...
Mindenki hagyjon engem békén itt és most örökre...