Szerelem első látásra {Yaoi, befejezett }

Arupai gyermekotthon (vége)

~Akiya szemszöge~

Beszálltunk autónkba és a Gps segítségével eljutottunk a gyermekotthonig. Kiszálltunk, megfogtuk egymás kezét és elindultunk az ajtó fele. A 'recepciónál' megálltunk és a főnököt kérdeztük hogy merre lehet.
A pult mögött álló lány elvezetett minket a keresett ember irodájához.
Míg oda fele mentünk, én csak nézelődtem. Mindenhol boldog 3 és 7 év közötti gyerekek rohangáltak.

Arcomon egész végig egy fülig érő mosoly ült. Végre elértük az irodát és benyitottunk. Egy elég nagy asztal mögött egy tekintélyt parancsoló hölgy ült.

-Kerüljenek csak beljebb- szólt felénk, mire mi leültünk elé.

-Jó napot. Lucas Daichi vagyok akivel beszélt telefonon.- Lucas kinyújtotta kezét, majd kezet rázott a hölggyel.

-Jó napot. Akina Chiemi vagyok, az igazgató. Szóval van két gyerek akik nem rég kerültek be hozzánk és nagyon kedves és csöndes gyerekek. Arra gondoltam hogy kezdő szülőknek megfelelő lenne- mondta miközben kihúzta magát székében.

-Esetleg megnézhetnénk őket? Egy kicsit ismerkedhetnénk?- kérdeztem félősen.

-Persze semmi akadály. Erre tessék.-

Intett egyet, felállt székéből és elindult az ajtó fele. Követtük míg nem egy nagyobb elkerített park szerűségbe értünk. Egy csomó gyerek játszott itt. Jó volt látni őket ahogyan mosolyogva futkároztak. Miközben a gyerekeket kerülgettük megláttam két gyereket akik a sarokban ülve beszélgettek.

Nagyon összeszurolt a szívem miközben őket néztem. Egy lány és egy fiú volt az. De ahogyan észrevettem pont hozzájuk jöttünk.
A gyerekek elött megálltunk és Akina elkezdett beszélni.

-Sziasztok szépségek- köszönt a két gyereknek - hadd mutassam be a lehendő szülőtöket. Ő itt Akiya- mutatott rám- és ő itt Lucas- majd Lucasra.

A két gyerek szeme felcsillant mintha csak cukorkát kapnának. Nagyon kis bájosak voltak. Akarom hogy ők legyenek a családunk tagjai.

-Ő itt Sajou- mutatott egy barnás hajú fiúra. Szeme barnásan csillogott miközben ránk nézett.

-És ő itt Luna - tekintettem átkerült Sajouról Lunára. Kis lilás haja bohókásan lógott szemeibe. Kezeiben egy kis plüss nyuszit szorongatott.

-Sziasztok!- köszöntünk egyszerre Lucással.

Beszélgettünk, játszottunk, majd ágyba fektettük a két 5 éves gyermeket. Akina minden mozdulatunkat figyelte és arcán a megkönnyebülés ült. Vissza mentünk a kis szobába és elrendeztük a papírokat, majd haza mentünk.

Otthon a családunkra megittunk egy üveg bort, mondjuk én egyből kidöltem tőle.

3 nap múlva végre hazahozhattuk Lunát és Sajout akik mostmár Luna Daichi és Sajou Daichi. Elmondhatatlanul boldog voltam és vagyok is. Mostmár egy hatalmas, boldog családot alkutunk, és mindig szeretni fogjuk egymást míg az emberi élet múlása el nem választ minket.