Szerelem első látásra {Yaoi, befejezett }

Egy csodás nap

~Akiya szemszöge~

Egy csodás vacsora és élő zene. Miután már tele lettünk a jobbnál jobb ételekkel visszamentünk szombánkba. Nem tudom miért, de Lucas olyan feszültnek néz ki.
Felértünk, majd bementünk.
Én egyből az ablakhoz rohantam, hogy láthassam a csodálatos látványt.
Miközben vizslattam a város fényeit, a nyakkendőmet próbáltam levenni.

-Akiya- szólt felém Lucas mire én rögtön felé fordultam és szemeibe néztem.

Lucas idegesen letérdelt egyik lábával miközben a másikon támaszkodott.
Öltönye zsebéből kivett egy kicsi fekete dobozt és kinyította. Belsejében egy fényesen ragyogó gyűrő volt.
Lucas szóra nyította száját. Csodálatos, nyugtató szavak hagyták el ajkait.

-Akiya Daichi, hozzám jönnél?-

Meglepetségemben teljesen lefagytam.
Egy hatalmasat nyeltem, majd Lucas nyakába vetettem magam.

-Persze hogy igen!! Igen.. igen!!- ismételtem egyre többször az örömtől.

Ovatósan letette a kis dobozt majd szorosan átölelt. Ennél szebb napom nem is lehetne. Szemében könnyek gyűltek. A vállaimon éreztem a meleg könnycseppeit, amire egy kicsit eltoltam magamtól és ajkaimat az övéihez nyomtam. Egyre jobban belemélyedünk a csókba míg nem a hátára döntöttem.

Mostmár sikeresen levettem nyakkendőm és összekötöztem vele Lucas kezeit feje felett. Ő csak értetlenül nézett rám. Elkezdtem a ruháit levenni, majd az enyéimet is.

.....

A reggeli nap ragyogóan sütött be a hatalmas ablakon. Lassacskán kinyítottam álmos szemeim és felültem. Körbe néztem és megláttam a békésen szundikáló Lucast. Mostantól a férjem... vagy a feleségem? Miközben ezen gondolkoztam, elkezdtem kuncogni.

-Áhh.. mi olyan vicces?- kérdezte Lucas, majd visszarántott mellé és szorosan átölelt.

-Semmi.- egy puszit nyomtam orrára.
-Csak azon gondolkoztam, hogy jól állna neked a 'feleség' szerepe.- felnevettem mire ő megcsípte orromat.

Boldogan fúrtam bele fejemet mellkasába és lassacskán visszaaludtam.

Egy kopogás az ajtón.. óvatosan felkeltem az ágyból és az ajtó fele siettem. Kinyítottam és láttam hogy egy huszas éveinél járó nő állt előtte.
Ilyedten felsíkitott majd hátat fordított nekem. Nem értettem mi olyan ijesztő, de hirtelen rájöttem.
A tegnap esti aktus után nem öltöztem fel...

Szegény nő, teljesen mesztelenül álltam elötte.

-Uhh.. elnézést.. el is felejtettem ezt.-mondtam majd gyorsan elsétáltam a szekrényhez és felvettem egy fürdő köpenyt.

-N-Nem semmi, csak azért jöttem hogy kitakarítsak, de Erre nem számítottam.-

A lány teljes feje piros szinbe váltott. Eléggé aranyos volt. Visszasétáltam Lucashoz és próbáltam felébreszteni.

-Csak nyugodtan... megpróbálunk nem az utjában lenni.- szóltam oda a lánynak.

-Lucas, itt van egy lány takarítani, úgyhogy csak óvatosan kellj fel, ne kövesd el azt a dolgot amit én is.- suttogtam fülébe, mire csak egy morgást kaptam válaszként.

Mikor a lány végre készen lett mindennel, ki ment, mi meg elkezdtünk felöltözni. Amikor már teljesen készen lettünk elkezdtünk lefele menni. Közben míg pakoltunk én felvettem a gyűrűmet és a dobozt meg a zsebembe raktam. Lent elköszöntünk Sylviától és odaadtuk neki a kulcsot. Szerencsére a kocsinkra vigyáztak az este folyamán.

Amikor végre hazaértünk, levettük az összes ruhánkat és beültünk a jaccuziba. Egész végig csak Lucas ölében ültém és élveztük egymás társaságát...

~6 évvel később~

Haza fele tartottam a lovardából arra gondolva hogy otthon vár a férjem.
2 éve volt az hogy összeházasodtunk. Nem volt valami nagy, csak az osztálytársainkat hívtuk meg. De nekünk ennyi pont elég volt. Mostanában elég sokat beszélgettünk a gyerek ügyröl is. Mind a kettőnknek jól megy a sorsa. Lucas már segéd orvosként dolgozik, így persze több pénzt is kap. Én összebarátkoztam a lovarda tulajdonossával és
mostanában kaptam pár ingyen órát is.

Közben én is letettem a vizsgát, így mostmár én is vezethetek. Akár csak egy álomba lennénk..
Végre haza értem és láthatom a csodálatos férjemet. Elővettem kulcsom, benyítottam, majd hátam mögött becsuktam.

-Megjöttem!- Lucas mint egy nyúl, olyan gyorsasággal elém ugrott és kaptam egy csókot tőle.

Megfogta kezem és leültetett a kanapéra, ő meg velem szembe ült.

-Akiya, tudod beszélgettünk a gyerekekről is- bolintottam, majd folytatta- Egy kicsit nézelődtem utánna és az Arupai gyermekotthonban van olyan gyerek akit nekünk ajánlanak, kezdő szülőknek.-

Boldogan átöleltem Lucast és megcsókoltam. Majd szemeibe néztem.

-És mikor mehetünk körbenézni?-
-Akár ma is.- mosolygott rám.
-Menjünk! Menni akarok - kitört belőlem a gyerek énem örömömben.

Szerencsére péntek van és elvileg holnap egyikünknek sem lesz munkája. Egy picit rendbe szedtük magunkat és idegesen elindultunk az otthon fele.