Szerelem első látásra {Yaoi, befejezett }

-19-

~Akiya szemszöge~

Lassan már 2 hét eltelt mióta Lucas vett kettőnknek egy házat. Boldogan éltük minden napjainkat. Semmi baj nem történt. Nem vesztünk össze vagy esetleg nem szákítottunk. Minden reggelünk csodásan telik, együtt ébredünk, reggelizünk, megyünk suliba, mindent együtt csinálunk.
Most éppen másodikosok vagyunk a Shounen Ai fiú egyetemen.

Osztálytársaink elfogadtak minket.
Lucas még mindig a menők bandájához tartozik. Szerencsére ez hogy van egy fiú barátja, ez nem befolyásolja az ilyen dolgait.
Shion és Nezumi mindig ellátnak mindenféle jó és eléggé furcsa tanácsokkal a meleg dolgokkal kapcsolatban. Például, hogy ilyen seméknél, mint Lucasnál, mit csináljak az ágyban meg hogyan hívjam fel a figyelmét szexuálisan.

Igazából nem is kellenek az ilyen tanácsok mert jól megvagyunk.
Lucas elkezdett egy állatorvos mellett segédként dolgozni. Én meg egy boltban segítkezem. Lucasnak nem mondtam semmit erről a munkáról, mert háát... öhmm.. egy szex boltban dolgozom.. és ha elmondanám Lucasnak akkor tuti kérné hogy vigyek neki cuccokat, vagyis kettőnknek.

Most éppen haza fele sétálunk. Lucas hétköznap csak hétfőn, szerdán és pénteken dolgozik, ahogyan én is.
Így nem kell aggódnunk, hogy a dolgozási napjaink nagyon gátolnának minket. Lucas 7 fele megy, én meg fél 8-kor. Az iskolának általában 3 fele vége van minden külön órával együtt.
Úgyhogy szerencsére elég sok időnk van még dolgozás előtt. Ma péntek van. Sajnos munka. Nagyon jó lesz így főleg hogy mind a ketten hulla fáradtak vagyunk.

-Miért kell ilyenkor dolgoznunk még?-ásított Lucas, majd megnyújtózott.

-Nem tudom, de pénz mindenképpen kell- mosolyogtam rá.

-Hajh.. akár kérhetnék apámtól pénzt.-ez az egy dolog amit nem szeretek.

Mindig a szülei pénzét akarja használni. De én úgy gondolom sokkal jobban esik az a pénz amit saját magadtól tudtál megkeresni. (megj. én alapból így gondolom ^-^ nem csak a karaktert miatt írtam ezt)
Mostanában azon is elgondolkoztam, hogy szeretnék gyereket. Lehet hogy hülyén hangzik, de így lenne teljes a 'családunk'. Igaz nem vagyunk házasok, meg nem vagyunk egy család, csak járunk. De milyen jó lenne ha lenne esetleg egy fiúnk és boldogan futna felénk hogy "Apa!" "Apu!".

Kezdek olyan lenni mint egy lány..
De azt sem tudom hogy Lucas hogyan vélekedik az ilyen dolgokról.

Miközben magamban merengtem, megérkeztünk. Észre se vettem, hogy idő közben haza értünk. Bementünk az ajtón, becsuktuk magunk után, majd fellépcsőztünk. Bementünk szobánkba. Lucas lezuhant az ágyra a hátára én meg hasára feküdtem és belefúrtam fejem mellkasába.

-Mi az Akiya? Mintha egy kicsit furcsán viselkednél- Lucas nagy kezeivel elkezdte simogatni fejem.

-Semmi. Csak a jövönkről gondolkoztam.- suttogtam neki.

-Igen? És pontosabban miről?-kiváncsiskodott.

-Hát.. olyasmikről mint gyerek, meg család.- Lucas felült és vele együtt én is.

-Ezekről már én is gondolkoztam. És arra jutottam, hogy szeretném ha te lennél velem és szeretnék gyerekeket is.- kipirosodott arcát elfordította tőlem.

Egy darabig csak néztem nèztem rá, majd megcsörrent Lucas telefonja.

-Hello?- a vonal másik végén egy nekem ismeretlen hangot hallottam.
-Mi most?? Jó.. rohanok.- majd letette a telefont.

-Valami baj van?- néztem Lucasra aggódóan.

-Ahh.. behoztak egy csomó súlyosan sérült állatot és minden embert akit tudnak behivatnak. Nem tudom meddig kell majd ott lennem, de amint vége lesz a munkának felhívlak.- egy csókot adott majd felkapta cuccait és lerohant a kocsihoz.

Ez a pár hét alatt Lucas letette a jogsit és van egy saját kocsija. Nem nagyon használjuk, mert egészségesebbnek tartjuk a sétát, de ha vészhelyzet van, mint most, akkor kocsival megy.
Szomorúan visszafeküdtem ágyunkra és bekapcsoltam a Tv-t. Vettünk egy Tv-t a mi szobánkba is.

Lassan elérkezett az én munka időm is. Felöltöztem, kikapcsoltam a Tv-t és elindultam a metró fele. A munka helyem viszonylag messze van.
Amikor végre oda értem, a hátsó bejáraton bementem és átöltöztem a 'munka ruhámba'. Nagyon utáltam ezt a ruhát. Egy lenge felső 'Eat me' felirattal. Csomó helyen kiszaggatott gatya és a fejemre muszáj felvennem egy macska füles pántot.

Csak azért csinálom ezt a munkát, mert ez legalább sok pénzt ad.
Amikor végre átöltöztem, beálltam a kassza mögé és vártam a vevőket.
Általában nincs valami sok ember, de most valamiért sokkal többen voltak.
Mostanában már egészen megszoktam a játékokat. Mindig elgondolkozom, hogy azok az emberek akik mindenféle dolgokat vesznek itt azok vajon mire fogják használni...

Ha jól számoltam akkor ma legalább 25 vendég volt itt. Pedig máskor alig 10-en.

-Szép munka volt, Akiya.- veregette meg vállamat a főnököm, Usagi.

-K-Köszönöm..- nagyon zavar amikor megdicsér.

Visszamentem az öltöző szobába és elkezdtem visszavenni rendes ruháimat. Nem sokkal azután hogy átöltöztem megcsörrent telefonom.

-Tessék?-
-Szia, kicsim. Most végeztem a munkával, szóval indulok haza.- Lucas édes hangja nagyon jól esett.
-Rendben. Én is most végeztem. Otthon találkozunk.- mondtam, majd leraktam a telefont.

Ránéztem az órára kereken 0:00 óra van. Elindultam haza fele. Próbáltam gyorsan haladni, ahogyan csak tudtam. Amikor hazaértem fáradtan próbáltam megmászni a lépcső fokokat. Boldogan néztem az ágyunkban fekvő Lucast. Biztos kemény volt bent az állatorvosnál.
Hallkan levettem ruháimat és a pizsamámra váltottam át. Lekapcsoltam a villanyt és befeküdtem az ágyba mellé.
Fejemet mellkasához nyomta, majd elaludtam.