Shinobi-szerelem - Boruto fanfiction

Első fejezet - Érzelmek

A nevem Uchiha Sarada. Egy hét múlva töltöm a tizenhatot. Az álmom, hogy Hokage legyek.
Az édesanyám Haruno Sakura, az édesapám Uchiha Sasuke. A legjobb barátnőm Uzumaki Himawari, a példaképem Uzumaki Naruto, a Hetedik Hokage. A legjobb barátom Mitsuki, a csapattársam, a szerelmem pedig...

... Uzumaki Boruto.

Igen, az Uzumaki és az Uchiha család igen közel áll egymáshoz: Apa, Anya, és Naruto bácsi régen csapattársak voltak, mint én, Mitsuki, és Boruto. Apa, és Naruto bácsi riválisok voltak, de mára már legjobb barátok. Anya legjobb barátnője (Temari néni, és Ino néni mellett) Hinata néni, Boruto, és Himawari édesanyja.

Azt hiszem, akkor jöttem rá először, hogy szeretem Borutót, mikor azt mondta az chuunin vizsga után, hogy megvéd engem, ha Hokage leszek.

Azóta rengeteget változott a külsőm: a hajamat derékig érőre növesztettem, míg a szemüvegemet lecseréltem egy másik fajtára. Harci öltözetem hasonló lett, mint édesanyámnak, egy piros kimonó, alatta fekete rövidnadrággal, és piros shinobi szandállal.

Aznap reggel, mikor elkezdődött a történetem, Himawarival épp szunyókáltunk (mivel nálunk aludt azelőtti este), amikor Anyu bejött, és rázogatni kezdte a vállam.

- Sarada – mondta halkan – Ébresztő, mennetek kell.

Ezután Himawarit is óvatosan felkeltette.

- A reggeli az étkezőben lesz. Ha bármi baj van, azonnal hívj. Apa sem lesz itthon. Öltözzetek gyorsan, és utána indulás!

Azzal puszit nyomott mindkettőnk fejére, majd elment dolgozni.

Persze mi Himával csak álmosan pislogtunk – legalább éjfélig beszélgettünk, és így nem tudtuk kipihenni magunkat.

Mindkettőnk felvett egy-egy köntöst, majd az étkezőbe mentünk. Az asztalon pirítós, vaj, müzli, sushi, kávé, kakaó, tej, és cukor várt ránk, és egy cetli, amire anya gyöngybetűkkel írta rá: „Bento a hűtőben!".

- Anya mindenre gondolt – kuncogtam.

- Igen, úgy néz ki, tudta, hogy fáradtak leszünk. És az ebédet sem felejtette el – nevetett Hima.

Töltöttem magamnak kávét és teát is. Hima csak teát kért. Mindketten sushit ettünk, és reggeli végére már nem voltunk annyira fáradtak. Ezután felöltöztünk, a hűtőből kivettem a két ebédet, majd elindultunk.

- Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk ruhát vásárolni? – mosolygott rám Hima.

Sosem szerettem különösebben a vásárlást, de Himával még ez is mókás volt. Mindig felpróbálta a vicces göncöket, a parókákat, én pedig szakadtam a nevetéstől.

- Jó ötlet – kuncogtam.

Lassan odaértünk a csapatomhoz, ahol Konohamaru-sensei, Mitsuki, és Boruto már ott volt. Mikor megláttak minket, elmosolyodtak.

- Himawari! Örülök, hogy látlak! – mondta a sensei.

- Sensei... Úgy beszélsz, mintha nem láttad volna tegnap – mondtam halkan, mire mindenki elnevette magát.

- Hát akkor... Szia, Sara – ölelt meg Hima – Délután találkozunk. – azzal egy puszit nyomott Boruto arcára, pironkodva megölelte Mitsukit, majd a senseit, és elfutott.

- Szia Sara – mosolygott rám enyhén elpirulva Boruto.

„Sara... Koncentrálj... Ne legyél rákvörös..."