Shinobi-szerelem - Boruto fanfiction

Prológus

Ha harc, hát legyen harc.
Érdeklődve néztem Haruka szemeibe, tekintetemből könnyen ki lehetett olvasni, mit akarok. Mi szándékod van vele?
Ő elvigyorodott, majd vállat vont. Attól függ.
Ez volt a legidegesítőbb mondat, amit ki lehetett egy ember mimikájából olvasni.
Maga Haruka irritált, nemcsak a mondandója, így hát megragadtam a gallérját.

- Mi az, hogy attól függ? – nem érdekelt, hogy más emberek is sétáltak az utcán, és hogy hallották az ordítozásom. Ez a lány egy kétszínű, gerinctelen féreg, aki nem hagyja békén az emberi kapcsolatokat. Mindenbe beleavatkozik, és mindenhol középpontban van. Persze, hogy muszáj voltam leszólni.

- Hé hé, semmi erőszak – nézett rám rókavigyorral az arcán.

Na itt telt be a pohár.

- Ne lopd mások mosolyát! Sem a személyiségét! – kiáltottam rá.

Éreztem, hogy egy kéz ragadja meg a vállam, és kicsit hátrébb húzott.

- Sara – mondta halkan, majd elmosolyodott.

- Hima – feleltem neki.

- Felőlem lophatod mások személyiségét, a bátyámét is. – közölte a lány elszántan nézve Haruka szemeibe – De nem tűröm el, hogy a legjobb barátnőmet idegesíted, és próbálod bántani. – ezzel előhívta a byakuganját, majd Haruka hasába vágott, aki összeesett.

Elvigyorodtam.

- Szép volt, Hima.

Ő pedig elnevette magát, kacagása csak úgy csengett, ahogy elfújta a szél - sötét haja lobogott.

- Erőszakosnak tűnök azzal, ha azt mondom, jól esett leütni?

- Ó, egyáltalán nem – karoltam belé kuncogva – Nekem is jól esett.

Akkor azt hittem, vége, és Haruka megértette, hogy ez nem az ő csoportja. Tévedtem.