Shinobi-szerelem - Boruto fanfiction

Tizennegyedik fejezet - Érzelmek vihara

Nos, mielőtt olvasni kezditek, szeretnék pár mondatot írni nektek...
Ez a fejezet egy kicsit kiborító lesz (az eleje), de megkérek mindenkit, hogy olvassátok végig, mert akkor derül ki minden!❤️
Jó olvasást!❤️
XOXO: Szonja-chan❤️

*Sara*
- Shannaro! - törtem be Akashiék rejtekhelyének falát.
Az utóbbi öt napban nem álltam szóba Borutoval... Csak akkor, mikor megmutattam neki a levelet.
Most azonban együtt kellett dolgoznunk. Mi Himát, a srácok pedig Mitsukit keresték.
A fal leomlott, mögötte pedig egy zaklatott lelkiállapotú Himát találtam.
- Hála Istennek! - rohantam oda a legjobb barátnőmhöz, és szorosan átöleltem. Nem szégyellem: az arcomon patakokban folytak a könnyeim, az eddigi stressz utólag jött ki rajtam.
- Mitsuki... elvitték... megölik... - sírt Hima is, én pedig Borutora pillantottam.
- Én figyelek Himára, te keresd meg Mitsukit, kérlek...
Boruto bólintott, majd futni kezdett.

*Boruto*
Kirohantam a cellából, nem tudom, merre. Végigmentem a folyosón, majd egy terembe értem, ahol Akashi és Haruka állt, Mitsuki pedig ernyedten feküdt egy kínpadon.
...Elkéstem?
Könnyek szöktek a szemembe. Nem, ez nem lehet... nem veszíthetem el őt is, Sara után... és Hima is teljesen össze fog törni...
- Uzumaki Boruto - mosolygott álszenten Haruka - Ma mindenkit el fogsz veszíteni a barátaid közül... - majd egy képernyőre mutatott, ami két részre volt osztva.
Az egyik felén Hima és Sara, a másikon pedig Inojin és Shikadai volt látható. A következő pillanatban mindannyian felkapták a fejüket, körbenéztek, és... egy robbanást lehetett látni, majd a kamerák kikapcsoltak.
Elvesztettem. Mindannyiukat...
Zokogva rontottam neki Akashinak, egy kunait dobtam a gerincéhez közel, amitől összeesett.
- Miért? - kiáltottam Harukának - Mivel érdemeljük ki ezt?
- Uzumaki Naruto, valamint Uchiha Sasuke és Sakura gyilkolta meg a szüleinket, mert a felmenőink harcoltak ellenük. Az Akatsuki tagjai voltak. Nem a legmagasabb rangokban, de ismertek voltak mindenki számára. Mitsuki pedig... A szüleink halála után Orochimaruhoz rohantunk védelemért. Ő Suigetsu nyakába sózott minket, aki pedig Homokrejtekbe vitt engem és Akashit, és otthagyott minket egy családnál... Apák bűneiért pedig a fiakat is, nemde? - vigyorgott, majd sötét köd kezdett körülötte lebegni, és... átváltozott azzá a lánnyá, akibe beleütköztem, és aki ajánlotta, hogy olvassam el "Az összes Kage életrajza" című könyvet - Meglepetés! Tudod, örököltem Anyám alakváltó képességeit.
- Mindvégig tudtad, igaz? - kérdeztem - Tudtad, hogy az a levél abban a rohadt könyvben van elrejtve, hogy Himáék szakítsanak... Tudtad, hogy szakítsd szét a párosunkat Sarával, ezért másztál rám... de a szüleink nem kaptak semmit...
- Egy szülőnek a legnagyobb fájdalma az, ha a gyermeke szenved. És most, hogy mondod, Uchiha Sasuke és Uzumaki Naruto igen kemény büntetést kapott tőlünk...
- Micsodát? - kérdeztem remegő lábakkal.
- Egy-egy halott feleséget és lánygyermeket...
- Nem, az nem lehet... Anya, Sakura nee-chan... Hima és Sara... NEM! - kiáltottam fel, és már rohantam volna Haruka felé, mikor hirtelen leomlott a fal.
- Ne hidd, hogy ilyen könnyen meghalunk, shannaro! - hallottam Sara hangját, mellette pedig a többiek álltak. Lassan belépdeltek, időközben Akashi is feltápászkodott, én pedig boldog voltam, hogy épségben voltak a barátaim, a húgom és a szerelmem. Viszont Anya, Sakura nee-chan és Mitsuki halála bosszúvágyat ébresztett bennem.
Akkor kezdődjön a harc.

*Sara*
- Hima, fedezz, kérlek! - kezdtem Mitsuki felé rohanni. Haruka egyik kunaiát Hima ügyesen hárította, megvédve engem.
Amint odaértem a fiúhoz, lehajoltam, fejem a mellkasára tettem, majd halványan elmosolyodtam.
Mitsuki szíve gyengén, de vert, és lassan, de lélegzett.

*Sasuke*
- Kincsem... - suttogtam Sakura kezét fogva.
Vert a szíve, lélegzett, kezdett stabilizálódni az állapota. Mégsem ébredt fel...
A kórházban ültem, Sakura fekhelye mellett. A szomszédos ágyon Hinata kapott helyet, aki mellett egy szomorú Naruto gubbasztott.
Másfél napja történt. Haruka visszajött Avarrejtekbe és rátámadt az épp őrségben levő Sakurára, Hinatára és Inora. Az utóbbi könnyű sebeket szerzett, viszont az előbbi kettő igen súlyosakat, és ha nincs Ino, talán már nem lennének velünk. Ino a kórházba hozta őket, ezután pedig minket is értesítettek az esetről. Azóta pedig itt virrasztunk, karikás szemekkel, egy percet sem aludva.
- Sasuke-san, Hetedik, kérem fáradjanak ki a kórteremből és várakozzanak a folyosón... - lépett be egy nővér, mi pedig kiültünk az említett helyre.
- Hogy vagy? - nézett rám Naruto.
- Őszintén? Szarul - temettem a kezeimet az arcomba - Nem akarom őt elveszíteni, Naruto... - az arcomon legördült pár kövér könnycsepp, de szerencsére a kezeim eltakarták őket - Mindennél fontosabb nekem, és nem tudok nélküle élni... ráadásul Sara miatt is iszonyatosan aggódok... - motyogtam - És te?
- Asszem' mindent elmondtál, amit akartam...
És ezután mindketten néma csöndbe burkolóztunk. Így volt ez egészen másfél órával később is, mikor egy ápoló jött oda hozzánk.
- Hetedik, Sasuke-san... Hinata-sama és Sakura-san felébredtek, és beszélni akarnak Önökkel. És a babáknak sincs semmi bajuk...
- Babák? - ráncoltam a homlokom.
- Igen... mindketten gyereket várnak, és valószínűleg épp emiatt támadták meg őket.