Shinobi-szerelem - Boruto fanfiction

Tizenharmadik fejezet - Az Elátkozott klán

Egy kis figyelmeztetés olvasás előtt: Mitsuki és Hima előző szemszöge öt nappal később történik, mint az, hogy Boruto megcsalta Saradát, ahonnan most folytatódni fog a történet! Jó olvasást! ❤️
XOXO: Szonja-chan❤️

*Sarada*
Fájt. De még mennyire. Inojinnak öt órával később sikerült elállítania a könnyeimet, és a biztonság kedvéért velem aludt (félreértés ne essék, nem történt semmi szunyáláson kívül). Shikadaion és Inojinon látszott, hogy elképesztően mérgesek Borutora, én pedig inkább próbáltam elkerülni a társaságát.
Haruka viszont másnap reggelre eltűnt.
Nekem nem hiányzik.
A teraszra mentem. Elővettem egy pici dobozt, amit talán két hónapja használtam utoljára. Kivettem belőle egy szálat és rágyújtottam.
Utáltam dohányozni. Egyenesen gyűlöltem. Viszont néha a szervezetemnek szüksége van rá ahhoz, hogy ne boruljak ki.
Alighogy végeztem, egy sas repült felém, lábán egy üzenettel. Kinyújtottam a karom, hogy rászálljon, majd leszedtem róla a levelet, és olvasni kezdtem:
"Drága Sara!
Haruka és Akashi nem jó emberek. Személyes okuk van arra, hogy megkeserítsék az életetünket... ők állnak minden mögött.
Kusagakuréhoz közel van egy rejtekhelyük, oda indulok. A lap alján levő minitérképen megtalálod, hol. Kérlek titeket, gyertek utánam!
Szerető barátod: Mitsuki"

*Mitsuki*
Egy kínpadon feküdtem, Akashi meg körülöttem járkált.
- Tudom, ki vagy - mondtam halkan.
- Valóban? - vigyorgott.
- Igen. A neved Elátkozott Akashi.
- Hmph - mordult fel - Ehhez a méltóságos klánhoz nem illik ez a gúnynév.
- Atyák bűneiért a fiak is bűnhődnek - válaszoltam.
- Ez nem igaz. Te sem bűnhődsz az apád miatt.
- De, csak máshogy, mint te - feleltem - Mikor lefogtál, nem tudtam kiszabadulni. Ez miért van?
- Tudod, kispajtás... A vérörökségem az, hogy hatástalanítom a vérörökségeket, vagy felhasználom őket az illető ellen.