Shinobi-szerelem - Boruto fanfiction

Tizenegyedik fejezet - Összetörve

*Mitsuki*
Apám mindent elmondott, amire kíváncsi voltam. Már csak a többieknek kellett mondanom, hogy Akashi és Haruka nem igazán azok, akiknek gondoljuk őket.
- Egy sassal üzenetet szeretnék küldeni a barátaimnak... - kezdtem, mire Apa a fejével intett Suigetsunak, aki azonnal elrohant. Nem sokkal később egy kalitkában lévő sassal tért vissza.
Gyorsan papírra firkantottam a mondandómat, majd a madárhoz léptem, kinyitottam a ketrecét. A lábára kötöttem a levelet.
- El ne merd hagyni - figyelmeztettem újdonsült postásomat - Ezt vidd el Uchiha Saradának! - azzal segítőm kirepült a rejtekhelyről.
- Hát izé, szia Apa. Majd még jövök - mosolyogtam rá, ő pedig szorosan átölelt.
- Vigyázz magadra, fiam - motyogta.

|három nappal később|
*Sarada*
Már két napja elindultunk Mitsuki után, aki nem szolgált eddig semmi hírrel... valószínűleg neki is nyoma veszett. De a keresés közben pihennünk is kell valamikor, így ma éjszakára egy fogadóban szálltunk meg.
Miután kipakoltam a szobámban, Boruto lakrészébe indultam. Némán lépkedtem. Hamarosan odaértem, majd kinyitottam az ajtót, és...
Kiborultam.
Odabent Boruto épp csókolózott Harukával...
- Te hülye! - csaptam be az ajtót kiabálva, majd rohanni kezdtem, fogalmam sincs, hova.
A folyosón még hallottam Boruto hangját ("SARADA!"), de abban a pillanatban nem is akartam őt látni. Végül a szobám elé értem, és nem bírtam tovább, eleredtek a könnyeim. Lerogytam a földre, hátamat a falnak vetve. Nem mentem be a szobámba, egyszerűen nem bírtam.
Shikadai és Inojin aggódva közeledtek felém, gondolom épp mentek valahova, mikor megláttak.
- Sara, mi a baj? - guggoltak le mellém.
- Bo.... Boruto... megcsalt... -zokogtam.
A fiúk szeme megvillant - csalódás ötvöződött benne dühvel.
- Mit csinált? - Shikadai remegő kezei ökölbe szorultak, hangszínén hallatszott, alig bír nyugodt maradni, és nem összetörni valamit - Hogy rohadna meg az a barom! - kiáltott fel hirtelen, majd a fejemet a szemmagasságába emelte - Sara, nyugodj meg, elintézem. Nehogy össze merj törni, oké? - azzal Boruto szobája felé vette az irányt.
Inojin átkarolt, és magához szorított - Itt vagyok, ne sírj - suttogta, mire én még jobban bőgni kezdtem - Shhh - simogatta a hajamat - Boruto egy hülye. Én is megharagudtam rá most, mert ezt tette veled. De figyelj, én itt vagyok neked, ha szükséged van rám. Bármikor.
Inojinnal és Shikadaijal mindig jó barátságban voltam, de sosem gondoltam arra, hogy egyszer egy ekkora problémán segítenek át - nem elég, hogy a legjobb barátnőm és Mitsu eltűnt, a barátomat is megcsaláson kaptam. De felfedeztem valami újat - azt, hogy Inojin és Shikadai mindig mellettem lesz.

*Mitsuki*
Nem tudom, mi történhetett. Már Akashiék búvóhelyének közelében voltam, mikor elsötétült előttem a világ.
Most pedig egy sötét és hűvös helyen ébredtem. Ahogy körbenéztem, láttam, hogy rácsok zárnak egy attól, hogy kijussak.
Egy cellában vagyok.
De nem egyedül...
A zárda másik részéből egy ismerős hang zokogását hallottam, és a gyér fény ellenére is láttam, hogy egy törékeny alak kuporog a sarokban. Rekedtes hangon szólaltam meg:
- Hima, te vagy az?