Shinobi-szerelem - Boruto fanfiction

Második fejezet - Hogyan falazzunk a barátnőnknek?

Sarada

             - Ejnye – mondtam Borutónak halkan – Miért vagy ilyen butus? Ne nyúlj törött üvegdarabokhoz!

- Shinobi vagyok. Az ilyet meg sem érzem – válaszolt nekem egykedvűen.

- És ha mondjuk véletlen az ütőered vágod el? El is vérezhetsz, és akkor neked annyi! – sóhajtottam, de nem vitatkoztam tovább, hisz nem éri meg. Boruto makacs, mint az öszvér.

- Az mondjuk tiszta szégyen lett volna. Egész életemben harcolok, de meghaltam abban, hogy elvágtam az ujjam. Éljen a Hokage fia! – vigyorgott.

- Nem kéne viccként felfognod a halált – vettem egy mély levegőt, majd áttereltem másra a témát – Mikor jönnek Shikadaiék?

- Remélem nemsoká, máskülönben kihűl a vacsora – mosolygott Boruto.

A következő pillanatban csengettek, és megérkeztek a várva várt vendégek. Kuncogva néztem Borutóra.

- Ha hamarabb kívántad volna, hogy megérkezzenek, talán most nem lenne bekötve az ujjad.

Azzal leültünk együtt az asztalhoz megenni az ételt, ami kihűlőfélben volt. A téma a klánok vezeték- és keresztneveire terelődött.

- Sarada. Milyen érdekes névválasztás. A neved jelentése Saláta. – mondta Shikadai mosolyogva.

- Igen, de legalább különleges. Nekem legalább nem ugyanazzal a két szótaggal kezdődik a nevem, mint generációk óta az őseimé – néztem Inojinra és Shikadaira.

- Ne játssz a tűzzel, Uchiha – nevette el magát Inojin – Még a végén sértésnek veszem.

- Felőlem veheted nyugodtan, a te bajod. Nekem csak akkor lenne lelkiismeret-furdalásom, ha ezt tényleg bántásnak szántam volna. De visszatérve, egy Uchiha nem játszik a tűzzel. Ő maga a tűz, és ha valaki szórakozik vele, azt csúnyán megégeti. – vigyorodtam el.

- Most nagyon hasonlítottál Sasuke bácsira – kacagott Boruto.

- Tudok én ilyen is lenni, ha akarok – nevettem el magam.

Miután végeztünk a vacsorával, elmosogattunk, majd úgy döntöttünk, táncpárbajt fogunk rendezni.

Himawari és Mitsuki azonban előtte még kettesben akart lenni egy kicsit, és természetesen nekem kellett falazni nekik.

Előtte megbeszéltük, hogy Hima „felmegy a szobájába egy kicsit videochatelni Chochouval", majd én „elhívom Mitsukit lelkizni".

Úgyhogy Hima felment a szobájába, én pedig nem sokkal utána odaálltam Mitsuki elé, aki épp a fiúkkal beszélgetett, és azt mondtam neki:

- Mitsu, beszélnem kell veled. Az érzelmeimről. Valakinek ki kell öntenem a lelkemet.

- De Himawari... - kezdte Mitsuki.

- Hima igencsak elfoglalt, nem akarom zavarni.

- Értem. Itt és most szeretnél lelkizni, vagy... - Mitsu remekül színészkedett, ha nem tudtam volna, hogy ez betanult szöveg, nem is hittem volna el. Játszotta a zavarodott kisfiút, aki azt sem tudja, mi történik.

- Menjünk fel. Négyszemközt szeretnék beszélgetni – feleltem halkan.

Ezután elindultunk, és megálltunk Hima szobája előtt. Mitsuki gyorsan befutott, én pedig a folyosón kémkedtem.