Shinobi-szerelem - Boruto fanfiction

Kilencedik fejezet - "Bemutatkozás" és a szülinap

*Sarada*
Hát eljött... a szülinapom. Anya és én egész nap a házat díszítettük, Apa pedig nem tudom, mit csinált, de nem volt otthon. Hima és Chouchou is hamar átjöttek, hogy segítsenek. Chouchou a főzésben, Hima a díszítésben és a terítésben. Mikor végeztük, beállított Boruto is. Csókkal köszöntött, Anya pedig... olyan volt, mint egy lány, aki fangörcsöt kap, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy mennyire büszke rám, amiért barátom van... picit furi volt, de Anyu ilyen, és úgy imádom, ahogy van.
Aztán hazajött Apa, szatyrokkal a kezében (ezek szerint eddig vásárolni volt).
Boruto épp a kezemet fogta, mikor Apa belépett a nappaliba. Apu megtorpant, majd fél szemében a Mangekyou Sharingannal Borutora nézett, és teljesen ijesztően nézett ki, ilyen "Hozzánemerjnyúlniazénkicsikehercegnőmhöz", tekintettel. Az aurája kész lelki terror volt... Aztán... Ne. Nehogy. Susano'o? Ez komoly, Apa? Mi szükség van erre?
- Szóval te vagy Boruto... - hangzott Apu fenyegető hangja.
- Apa, ne tegyél úgy, mintha nem ismernéd 16 éve... - próbáltam védeni Borutot.
- Sarada, ebből maradj ki. Ez férfidolog - na ezt megkaptam.
Boruton láttam, hogy már legalább háromszor a gatyájába csinált az elmúlt két perc alatt, attól tartva, hogy Apa meggyilkolja... az ő helyében én is féltem volna Apától.
- Drágám, hagyd ezt abba, kérlek. Ne okozz kínos perceket Saradának - lépett közbe Anya.
- Kínos? Ezen mi a kínos? Én csak tisztázom azt, hogy én vagyok az alfahím, és védem Saradát! - kontrázott értetlenül Apa.
- Fogadd el, hogy már nem te vagy az egyetlen férfi az életében. Mitsuki is beelőzött, ha úgy vesszük - vont vállat Anya, majd kivette Apu kezéből a szatyrokat, és a konyhába ment.
- MI?! Mi az, hogy Mitsuki is beelőzött? - követte Anyát Apa felháborodottan.
- Egek, ez meleg volt, azt hittem, kivégez - sóhajtott egyet Boruto.
- Nem merné, mert azzal aláírná a halálos ítéletét Anyunál és nálam. Csak egy kicsit meg akart ijeszteni... - mosolyogtam.
- Kicsit? Örülök, ha ezután nem lesznek rémálmaim! - kiáltott fel a barátom, én pedig alig bírtam elfojtani a feltörő nevetésem.
Miután nagy nehezen sikerült ezen az incidensen túllépnünk (bár Boruto ezután is kerülte Apát, amíg lehetett), megérkezett Inojin, Shikadai, Mitsuki és Akashi, úgyhogy elkezdődött a buli, Anyáék pedig eldöntötték, hogy nem zavarnak minket, és az Uzumaki családnál alszanak, bár Apa ebbe eléggé kétkedve ment bele.
Szóval miután elbúcsúztam tőlük, beindítottuk a zenét, és táncoltunk. Persze a szaké előkerült, de nem ittunk sokat, elkerülve ezzel azt, hogy az történjen, mint a múltkor. Mindenkivel roptam egy kicsit a parketten, majd nekiálltunk Felelsz vagy Merszet játszani. A legviccesebb az volt, mikor szegény Chouchounak le kellett nyalnia a WC-ülőkét, vagy mikor Inojinnak kellett írnia egy négysoros verset, amiből ez lett:
"A nap most lemegy, majd feljön újra,
Én meg egy kicsit be vagyok rúgva.
Lehet, hogy árt a szaké nekem,
Ezzel be is fejezem kis "énekem"."
Mondanom sem kell, szakadtunk a nevetéstől, mikor felolvasta.
Ezek után meggyújtottuk a tortámon a tizenhat gyertyát, és miután kívántam egyet, elfújtam az összeset, majd megettük a tortát. Ezután következett az ajándékaim átadása és kibontása.
Először Hima és Chouchou közös ajándékát kaptam meg, ami vörös csomagolópapírral volt bevonva, egy kis ajándékkártával a dobozon:
"16. szülinapjára sok-sok szeretettel ennek a nagylánynak!
XOXO: a legjobb barátnőid,
H&C."
Mikor kibontottam a csomagot, elámultam.
Egy piros kimonó volt benne, aminek a hátuljára az Uchiha család címere volt hímezve, a megkötője, és a szegélye pedig fekete volt. Ezen kívül még találtam benne egy kicsi dobozt, amiben egy pár fülbevaló volt, és egy nyaklánc, szintén az Uchiha címerrel.
- Ezek gyönyörűek... - suttogtam könnyezve. Hogy tudhatják ennyire, hogy mik tetszenek? Még akkor is, ha a legjobb barátnőim, ez... csodálatos - Köszönöm - öleltem át őket.
Ezután Boruto adta nekem át a meglepetését. Mikor kibontottam, egy könyvet találtam benne, amire már nagyon rég vágytam: Az összes Kage életrajzát.
- Köszönöm - adtam zokogva a szájára egy csókot.
- Nehogy azt hidd, hogy ennyi volt az ajándékom... -suttogta - A többit majd megkapod.
Ezután Mitsuki következett, akitől egy fekete keretes, teljesen más formájú szemüveget kaptam, mint a mostani.
- Pont ilyet néztem ki pár hete, köszönöm! - ugrottam a nyakába.
- Boldog szülinapot - adta a kezembe az ajándékát Inojin, miután leszálltam Mitsukiról, és feltettem az új "pápaszememet". Egy fesményt kaptam, amin... mindannyian rajta vagyunk, Konoha kapujánál. Tudtam, hogy ő festette.
- Ez... elképesztő - zártam a karjaimba a fiút - Köszönöm. Ki is rakom a falamra - sírdogáltam örömömben.
A legnagyobb meglepetést azonban Shikadai okozta. Az ajándéka két kép volt, amik egy kettes keretbe voltak rakva. Az egyiken még Shikadaijal nagyon kicsi babák vagyunk és játszunk, a másik pedig egy alig egy hónapos kép, amin mosolyogva állunk egymás mellett. Ugyanazok a személyek, ugyanaz a felállás, csak... tizenhat évvel később.
Ekkor nem bírtam tovább, a könnyeim hullani kezdtek, mint a záporeső.
- Shikadai... - csak ennyit bírtam a sírástól kimondani, majd éreztem, hogy a fiú átölel, aztán szép lassan mindenki, Akashi pedig gyorsan közli, hogy az ő meglepetését majd holnap reggelinél megkapom.
Ezután persze nem állt meg a buli. Egy csomó mindent csináltunk még, hülyültünk, nevettünk.
Mikor beléptem a fürdőszobába, láttam, hogy a forró fürdővíz be van készítve, virágszirmok vannak bele szórva, és éreztem a fürdőkristály illatát. Miután megfürödtem, és kimentem a fürdőből, észrevettem, hogy mécsesekből kirakott nyilak vezetnek az ágyamig, ami előtt egy szív volt kirakva ugyanilyen mécsesekből, a fekhelyem pedig tele van rózsaszirmokkal. Bemásztam a nyughelyemre, a többiek is így tettek az ágyam körül heverő matracokkal, kivéve egy embert: Boruto kezei hátulról a derekamra fonódtak, és átölelt.
- Boldog szülinapot - suttogta a fülembe.
- Köszönöm. Elfújtad a mécseseket, ugye? - kuncogtam.
- Persze - válaszolt, majd elnyomta az álom, ahogyan engem is.
Mondanom sem kell, ez volt életem legjobb szülinapja.