Te is ilyen csillag vagy,
akármilyen messze távol.
Kék törpe, vagy vörös nagy.
Fényed csillog,elér bárhol.
Beragyogod mind azt,mit az ében,
korom feketeség falánkul elnyel.
Fényednek nincs határ,végtelen.
S hideg bolygókba életet lehel.
Csillagnak életét se a tátongó fagyos feketeség,
se az űrbe látó kegyetlen messzeség nem oltja.
Az idő homokja lepereg,s kínozván oltja fényét,
az éhes,bendőtlen árnyék.
Kiknek szíve melegét csillag fűti,
beragyogja,mit maga körül lel.
Mert a sötétséget,úgy űzhetjük ki,
ha ezernyi lámpát gyújtunk fel.
Mikoron lelkemhez lágyan hozzáér,
felgyullad benne egy apró szikra.
S szívem többé ,semmitől se fél.
Mert mostmár hatalmas lángcsóva.
YOU ARE READING
Búval megáldva
PoetryA *-al jelölteket még én is jónak találom. Sziasztok!Ez mind az én kicsi fejemből pattant ki.Itt verseket olvashattok,amiket leginkább borúsabb napjaimban alkottam meg.Néhol a verslábak akadoznak,de nekem így tetszenek.Remélem élvezettel fogjátok ol...
