Olyan, mint a vénában csordogáló elhasznált vér.
Melyre a frissítő dús oxigén már rég ráfér.
Mert a malom finomlisztet csak akkor őröl,
mikor a változás szele süvítve bömböl.
Elég hamar a korhadó ,szikkadt fa.
S kialszik benne a gyönyör ragyogó lángja.
Friss, üde gallyak raja majd ismét begyújta a tüzet ,hogy az fényesen táncolhasson újram
Óriási ormok emelkednek makacsul az égbe.
S az ősi hegynek szilárd kőböl van a szíve.
Phalanx ott áll gőgösen a szilaj szél útjába.
Mely magvakat cipel, s ettől a világot elzárja.
Ugyan azon gazoktól a mezők kihalnak.
Hiába mossa az eső, vagy süti a nap.
A termőföld sír, könyörög az új magvakért.
Melyeket sürgetve hozna ,a frissítő szél.
Nincs mag ,nincs fa, nincs friss levegő.
Fekete marad a vér ,és üres a tüdő.
Nincs mag ,nincs fa ,nem is lesz gally.
Az alig pislákoló parázs szép lassan elhal.
YOU ARE READING
Búval megáldva
PoetryA *-al jelölteket még én is jónak találom. Sziasztok!Ez mind az én kicsi fejemből pattant ki.Itt verseket olvashattok,amiket leginkább borúsabb napjaimban alkottam meg.Néhol a verslábak akadoznak,de nekem így tetszenek.Remélem élvezettel fogjátok ol...
