Behunyom a szemem...látom magam,
ahogy a sötét éjből kilépve
a sivatag szemcsés ködébe bámulok.
Látom a körvonalát annak,
akit hívhatok önmagamnak
Ahogy kezemet a szénakazalba teszem,a tű mit keresek megszúrja.
Látom magam előtt; egy alagút.
Melyet a sors keze nekem fúrt.
Közepéből apró fény pislákol.
Hátam mögött kín, s pokol.
Megyek, nem tekintek vissza.
Ez már egy új korszak hajnala.
Sírom, melyet ástam még üres.
Az is marad, míg csak küzdhetek.
Hogy szenvedés lesz e még?
Biztos, hisz ez közel sem a vég.
Homályba merül még ez az arc
Van még itt bőven viszály és harc
Látom tisztul már a ködbe folyt kép
Mikoron valaki lelkem tükrébe néz
YOU ARE READING
Búval megáldva
PoetryA *-al jelölteket még én is jónak találom. Sziasztok!Ez mind az én kicsi fejemből pattant ki.Itt verseket olvashattok,amiket leginkább borúsabb napjaimban alkottam meg.Néhol a verslábak akadoznak,de nekem így tetszenek.Remélem élvezettel fogjátok ol...
