Egy zord,magányos éj után,
gyengéd fénysugár kelt engemet.
Minden egyes nap hajnalán
megdobbantja az én szívemet.
E ragyogó,lágy napsugár,
nem hagy majd el kora reggel.
Ami mindent e földön táplál,
engem is életre sarkal.
S ha majdan bealkonyul már.
Éj temeti be az eget.
Tudom a fény akkor is vár;
Ott lesz majd ha felébredek.
YOU ARE READING
Búval megáldva
PoetryA *-al jelölteket még én is jónak találom. Sziasztok!Ez mind az én kicsi fejemből pattant ki.Itt verseket olvashattok,amiket leginkább borúsabb napjaimban alkottam meg.Néhol a verslábak akadoznak,de nekem így tetszenek.Remélem élvezettel fogjátok ol...
