Sötét sarokban egyedül
ott ülsz némán ,s tétlenül.
Különleges, de élettelen.
Tested időtálló elem.
A kis szobámban egyedül,
legyek letörten, vagy remekül.
A bútorok, s a csend vesz körül,
nincs, aminek lelkem örül.
Ha napjaim perce könyörtelen,
s úgy érzem minden reménytelen,
rád nézek szüntelen.
S te ott vagy némán, mereven!
Választ kérnék, de önmagamat látom.
Önmagamat, ahogyan tétován állok.
Üvegtestednek, mely ritka felület,
sugárzó képe az igaz becsület.
Előtted nem ismerhetem a titkot,
mely megvédene tőlem téged.
Mégiscsak itt állok és várok,
míg el nem rablod a világom.
YOU ARE READING
Búval megáldva
PoetryA *-al jelölteket még én is jónak találom. Sziasztok!Ez mind az én kicsi fejemből pattant ki.Itt verseket olvashattok,amiket leginkább borúsabb napjaimban alkottam meg.Néhol a verslábak akadoznak,de nekem így tetszenek.Remélem élvezettel fogjátok ol...
