Az alagút végén tán rátalálok.
Arra ,mi végvest engem alkot.
Addig is mennem kell, hosszú az út.
Mi mögöttem van, az már a régmúlt.
Pislogok még, sűrű a száraz köd.
De a nap sugara áttör a homok közt.
A szemcsés vihar hiába kavarog,
ha kitalálok, majd a fény beragyog.
Arcomat fedő árnyék-fátyol
lemosódik, mert lelkem bátor.
S ennek a hosszú harcnak végén,
majd látja mindenki ki is volnék én.
YOU ARE READING
Búval megáldva
PoetryA *-al jelölteket még én is jónak találom. Sziasztok!Ez mind az én kicsi fejemből pattant ki.Itt verseket olvashattok,amiket leginkább borúsabb napjaimban alkottam meg.Néhol a verslábak akadoznak,de nekem így tetszenek.Remélem élvezettel fogjátok ol...
