A lélek tintába csepegtetve.
Kinek világoskék,kinek fekete.
Mi öröm,mi bánat lassan felgyülemlik.
Jobb papírba karcolni lelkünk titkait.
Az ember hangja túlságosan gyenge.
Sose jut el a szélben elég messzire.
Minden betű egy apró kulcslyuk,
melyen betekintve megtudhatjuk
Mi is lapul meg koponyánk falai közt,
vajon mi is áll a színfalak mögött.
Meghökkentő,ami ilyenkor derül ki
Hogy mennyi ember nem tud szeretni.
De aki érti,mi szunnyad a másik fejében...
Na ők az igazi,hű barátok lényegében.
ESTÁS LEYENDO
Búval megáldva
PoesíaA *-al jelölteket még én is jónak találom. Sziasztok!Ez mind az én kicsi fejemből pattant ki.Itt verseket olvashattok,amiket leginkább borúsabb napjaimban alkottam meg.Néhol a verslábak akadoznak,de nekem így tetszenek.Remélem élvezettel fogjátok ol...
