Olyan ,mint a hideg tűz, teljesen átitat.
Mostmár a pereme fölöttem van, simogat.
A ragyogó fény mi olyvást táplál,
nem süt többé, nincsen már.
Ég és föld határán fekete gát.
A mennybe egy lelket se enged át.
Oly gonosz, átható és sötét,
de valahogy még is csodaszép.
Lassan, biztosan jön, s átölel.
Rámhullik a végtelen lepel.
Mindent, mindekit csendben átjár.
Nem siet, de mégse vár.
Félni kéne rohanni; itt a halál,
de az örök búcsú mégse fáj.
YOU ARE READING
Búval megáldva
PoetryA *-al jelölteket még én is jónak találom. Sziasztok!Ez mind az én kicsi fejemből pattant ki.Itt verseket olvashattok,amiket leginkább borúsabb napjaimban alkottam meg.Néhol a verslábak akadoznak,de nekem így tetszenek.Remélem élvezettel fogjátok ol...
