Győztes bizony a hosszú harc,
de a kínoknak itt nincs vége.
Megsebzett, lándzsa meg kard.
Túléltem ugyan, de alig élve.
Csata után még mindig fáj.
A húsomba mart, tág és mély.
Vajon mikor gyógyul már
ez a gennybe fakadt fekély?
Minden csatában kapott seb
mélyre hat.
Mind után ott maradt egy heg,
mely bármikor felszakadhat.
Tűvel összevarrva, újra meg újra.
Soha sem leszek megint a régi.
Ez már nemcsak húsomat marja,
de csapzott,árva lelkem is tépi.
YOU ARE READING
Búval megáldva
PoetryA *-al jelölteket még én is jónak találom. Sziasztok!Ez mind az én kicsi fejemből pattant ki.Itt verseket olvashattok,amiket leginkább borúsabb napjaimban alkottam meg.Néhol a verslábak akadoznak,de nekem így tetszenek.Remélem élvezettel fogjátok ol...
