Csak jönnek ,mennek a hangok a fejemben
De tévednek sokszor
,s véletlen
Én mégis hittem sokszor.
Megis bántam olykor.
A tettek mezejére lépek
Közben mégsem félek.
A sötét árnyék sétál,
meg sem állhat már.
Kémleli az elsötétült homályt,
de az elmúlás mégse fáj.
Zord és rideg, mégse félek.
A kabátom szíja nem bírja.
Szíjastól száll,engem meg se várva.
Sikítva kiáltok a fekete lepelért.
A védelmet adó őrangyalért.
Erős kezek intenek útra.
A lábaimat lépésre bírva.
A léptek zaja csendesedik.
De sosem múlik.
Futva kiáltunk az álmaink után.
De sosem jönnek vissza már.
Be kell valljam,nem a legszínvonalasabb versem,de nézzétek el nekem,hiszen most ez nem magától jött,csak kíváncsi voltam,tudok-e úgy normális verseket írni,ha nem az érzelmek vezérelnek,nos.Lehet.De ez nem verdesi az eget😅
YOU ARE READING
Búval megáldva
PoetryA *-al jelölteket még én is jónak találom. Sziasztok!Ez mind az én kicsi fejemből pattant ki.Itt verseket olvashattok,amiket leginkább borúsabb napjaimban alkottam meg.Néhol a verslábak akadoznak,de nekem így tetszenek.Remélem élvezettel fogjátok ol...
