Forbidden love(+18)

|7|

Válaszra nyitottam a szám, de közbe szólt.

-Szeretném ha itt maradnál, csak amíg anyukád haza nem ér.-mondta ellentmondást nem tűrve.

Tudom, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki , de a testem automatikusan válaszol a kérésére.

A fejemmel bólogatok.

-Rendben.-suttogom alig hallhatóan.

Továbbra is a konyhában állunk és egyikünk sem szól semmit, a csönd kezd kínos lenni.
Így én vagyok az aki megtöri csendet.

-Haza kell menjek ruhákért.-elindultam céltalanul előre,aztán a bejárati ajtó felé indultam el, bár fogalmam sincs merre kéne elinduljak ahhoz , hogy haza jussak innen.

-Olivia?!...Olivia?!-hallom magam mögött a lépteit, majd elkapja a karom és maga felé fordít.

-Nem gondolod, hogy egyedül haza engedlek úgy , hogy még csak azt sem tudod merre indulj meg.-kérdőn, felhúzott szemöldökökkel néz rám és a válaszom várja.

Nem nézek rá, csak a padlót bámulom a tekintetemmel.

Őszintén, én sem gondoltam, hogy enged egyedül és ennek a tudatalattim nagyon is örül.

-Olivia?-még mindig áthatóan vizslat és határozottan fogja a karom.-Megvárod amíg felöltözök?

Mintha lenne más választásom.

-Mint mondtad fogalmam sincs merre kéne menjek, így hát nincs választásom.-kirántom a karom a szorításából és hátrébb lépek.

Talán ha megjátszom, hogy nem érdekel és hogy az a csók semmi volt, akkor a nyughatatlan, zakatoló buta szívem és a csillapíthatatlan forróság a testemben elmúlik.

Ennek úgyis katasztrófa lenne a vége.

Talán már most is késő bármit csinálni, lehet hogy a katasztrófa megállíthatatlanul csapódik majd belénk.

Elkerülhetetlenül.

Egy halvány mosollyal az arcán sétált fel a lépcsőn, engem egyedül hagyva a gondolataimmal.

Leültem a fehér bőrkanapéra és vártam, hogy James lejöjjön, és haza vigyen.

Bármi is fog kisülni ebből, az nagyon nem lesz jó, és ha lenne egy tippem akkor azt mondanám nekem fog jobban fájni.

James hamar elkészült, de mire leért hozzám a nappaliba sokkal feszültebb lett és távolságtartóbb , mint mielőtt felment.

Mi változott röpke tíz perc alatt, amitől megváltozott a hangulata?

Mentem utána egyenesen az autóig, aminek az ajtaját illedelmesen kinyitotta nekem, én pedig szó nélkül bevágódtam az ülésre.

Haaa.

Bevágódott mellém a volánhoz , a kocsiban szinte tapintható a feszültség.

A haza felé vezető út maga volt a kínkeserves pokol.

Egyikünk sem szólt semmit, de mind a ketten éreztük a levegőben lévő feszültség szikráit.

Ha Ő így akar játszani akkor legyen, meguntam már ezt a huzavonát, igenis én is bedurcizhatok .

Amint megállt a házunk előtt azonnal kivetettem magam az autóból és rohantam a békét nyújtó friss levegőre.

Kihalásztam a lakáskulcsom és elindultam a bejárati ajtóhoz.

Berontottam és egyáltalában nem törődtem azzal hogy jön mögöttem vagy nem , nyitva hagytam az ajtót , hátha kedve támad bemerészkedni.