Forbidden love(+18)

|10|/+16/

-Mi?

*************
Miért?

Rengeteg kérdés motoszkál a fejemben, amit fel szeretnék tenni, de a szám nem engedelmeskedik és a szoba megállás nélkül forog.
James keze a derekamon tart egy helyben.

-Ezt megbeszéljük amint kijózanodtál és amint kirúgtam ezért a fellelősöket.-keze a derekamon erősebben szorít.

-Nee..nhhee.-hangosabban mondtam,mint szerettem volna.

A fejemet a mellkasának döntöttem hátha így javul a szédülés.

-Olivia? Menjünk haza.-parancsoló hangjától futkosott a hátamon a hideg.

Eszembe jutott a táncunk odakint.
Elöntötte az arcom a forróság és az alkohol adta bátorságom miatt egy hirtelen ötlettől vezérelve, megragadtam a nyakkendőjét, a kezemre tekertem és még jobban magamhoz rántottam a feszült Jamest.

Meglepetten nézett rám egy pillanatig, utána pedig az elhomályosult tekintete a szemem és a szám között vándorolt.

A szexuális feszültség a szobában fullasztó volt.

Amint a szája lecsapott az enyémre, elfelejtettem az egész napos nyűglődésem, Michellet, a beszédét amit nekem tartott , azt hogy nem mentem el a kezelésre.

Nem érdekelt más csak az az érzés ahogy az ajkai forrón, vadul érintkezik  az enyémmel.

Én pedig többet akartam.
Sokkal többet.

Amikor ráharaptam az alsó ajkára egy hangos nyögés szaladt ki a torkából és a falhoz szorított, majd olyan könnyedén emelt fel, mintha csak egy tollpihe lennék.
Automatikusan a csípője köré kulcsoltam a lábaim.
Nem érdekelt ahogy a fejem koccant a fallal, csak azaz érzés számított ahogy a kezei a testemen barangolnak.

A számról áttért a nyakamra, apró csókokkal borította be, az én kezem pedig a selymes tincseit markolta biztatva hogy nehogy abba hagyja.

Ahogy a férfiasságát nekem nyomta egy hangosabb nyögés szaladt ki a számon.

Normál esetben már rég elhúzódtam volna ès szégyelltem volna, azt amit művelek, de most nem, nem számított semmi csak ez.

Megmarkoltam a haját amikor egy hirtelen mozdulattal a foga közé csippentette a bőröm egy kis részét.

-James.-nyögtem.

Nem kellett volna hogy tetsszen, de mégis rettentően felizgatott.

Kapkodtam a levegőt és már csöppet sem foglalkoztam azzal hogy hogyan forog a szoba.
Megmozdította a nekem nyomódó csípőjét amitől olyan kellemes érzés hasított belém, amitől csak még többet akartam.

-Olivia?-a hangja rekedt és figyelmeztető volt.

Nem törődtem vele.
Próbáltam újra súrlódást létrehozni.
Szükségem volt rá.
Akartam.

A zihálásunk és a nyögéseink töltötték be a szobát.

Nem gondolkoztam tisztán, a szükség minden más gondolatot elnyomott.

Mielőtt a falhoz szegezett gondoltam rá hogy nem jó ötlet, a fejemben az összes vészcsengő megszólalt és kirakta a piros táblát, de nem foglalkoztam vele.
Mostanra pedig az utolsó ellenállási gondolatom is megszűnt.

-Ha most nem engedlek el később már nem foglak tudni.-egyenesen a szemembe nézett, hogy nyomatékosítsa a mondat súlyosságát.

Mintha egy homályos köd lepte volna el az agyam, nem tudtam tőle megkülönböztetni a mit lehet és a mit nem kéne csinálni dolgokat.