Forbidden love(+18)

|2|

"Ismet eltöltök egy órát vele"

×××××××××××××

A csengő éles zaja hasított a szoba csöndjébe.
Felpattantam az ágyról és mentem le a földszintre ajtót nyitni.

Az ajtóban Kim állt széles mosollyal az arcán.
-Sziaa Liv.-ölelt át.
-Szia.-nem mondta, hogy jön át, pedig mindig dob egy üzenetet ha esetleg erre tévedne.
-Minden rendben?-kérdeztem tőle félve.
Talán történt valami.

-Miert ne lenne rendben? Mindig a legrosszabbra gondolsz.-hát igen, nem én vagyok a világ legpozitívabb embere.- Csak átjöttem mert szólni akartam, hogy este kilenc körül indulunk.

Tányér méretű szemekkel néztem rá.
-Mi? Nem-a buli, hát persze,hogy arról van szó.-Mondtam már, hogy nem megyek.

-Légyszíves.-tette össze két kezét, miközbe kis kölyök kutya szemekkel nézett rám.
A szemem forgattam erre.Tudja hogy ezzel nem hat rám.-Csak gyere. Csak öt percre. Öt perc. Ha nem tetszik eljövünk onnan.
Győzködött tovább.

Vesztett sóhajtást hallattam, majd rábolintottam a dologra.
-Nagyon meg fogom még ezt bánni.....de...jólvan.-megadóan emeltem magasra a kezeim.- Öt perc. Se több, se kevesebb.

Kim győztes vinnyogása és ugrabugrálása szinte már túlzás volt.
Mintha most tudta volna meg, hogy megnyerte a lottót, nem pedig azt hogy buliba megyek vele.

-El sem hiszem. Köszönöm.-lehámoztam magamról a kezeit, miutan a nagy örömhírtől a nyakamba ugrott.

-Jólvan,jólvan, nyugi.-leültem a kanapèra kínomban.

Mit tettem?

Semmit, csak azt amit kellett.

Nem igaz.

Egy kezet érzékeltem közel az arcomhoz.-Hahhoo, itt beszélek hozzád te pedig valahol máshol jársz.

Feleszméltem a kábulatból.
-Ne haragudj. Mit is mondtál?-néztem rá sajnálkozva.

Hangosat sóhajtott amiért megint el kell ismételnie az elöbbieket.
-Csak arról beszéltem, hogy keresni kell neked valami csini ruhát estére.-csapta össze a kezét örömében.

Neee.

-Nem fogsz semmit rámerőszakolni.-kezdek nagyon kétségbeesni.

-Ahhj már. Nem hagyom , hogy valami krumpliszsákba gyere el.-pampogott, nekem pedig kedvem lett volna lecsapni egy légycsapóval.
-Lesz egy csomó helyes srác, ne vágj ilyen fejet, ne legyél ilyen tutyimutyi. Szedd össze magad és szerezz egy pasit.

Barátnő ide vagy oda..adjon valaki egy légycsapót.

-Hát persze.-remélem a szarkasztikus él a hangonban elég volt arra, hogy vegye az adást és abba hagyja.

Talán neki könnyű,hiszen a tökeletes arcával és testével csak oda kell sétálnia a fiúkhoz és már azonnal verekednek a figyelméért.

Én? Én nem kellek senkinek.

-Ne legyél ilyen.-tette karba a kezét.

-Milyen?

-Ilyen.

-Nem tudom miről beszélsz.-már épp kezdtem volna bele a mondókámba ,miszerint lemondom az estét, de a telefonja pittyegése megelőzött.

Kikapta a zsebéből és homlokráncolva olvasta az üzenetet.

Végül egy nagy sóhajtás kiséretében felállt a kanapéról és felkapta a táskáját.
-Most mennem kell, anyu beszélni akar velem valami "fontos" dologról-horkantott szarkaszrikusan az előbb említetekre.