Másnap reggel lüktető fejfájással ébredtem, morcosan és kialvatlanul. Egy másodpercet sem sikerült aludnom az este, ami dühítő. Beszélnem kell Kimmel is, hogy mi legyen a ma estével, de még mielőtt elmondom neki a buli meghívást előtte eldöntöm, hogy egyáltalán akarok-e menni. Mert jelenleg csak egy bögre kávé az amit akarok. Lesétáltam a konyhába, ahol anya kényelmesen iszogatta a reggeli feketéjét.
Megdöbbenten meredtem rá, amiért még itthon találtam, egy pillanatra azt gondoltam, hogy elaludt és most sietnie kell.
-Hát te?-kérdeztem óvatosan ahogy bemerészkedtem a konyhába.
-Jó Reggelt szívem! Itthonról dolgozok pár napot.-a számítógépét bújta, szinte rám sem pillantott.
-Hogy-hogy?-még mindig szerencsétlenül álltam ott a konyha kellős közepén.
-Michelle lakása itt van a környéken és úgy gondoltam innen is tudok dolgozni pár napot, amíg nem lendülnek be a dolgok.-vissza irányította a teljes figyelmét a gépére s lezártnak tekintette ezt a párbeszédet.
Michelle, hát persze!!
Az istenit még csak tizenegy sincs, de már elhangzott a neve.
-Van itthon fájdalomcsillapító?
Erre a kérdésemre már teljesen rám emelte a pillantását. Gyanakodva nézett rám.
-Minek az neked?-eltolta a laptopját és teljes figyelmével várt a válaszomra.
-Jesszus anya! Csak szörnyen fáj a fejem. Kaphatok egyet?
Hátat fordítottam neki és a kávégéppel vacakoltam egy darabig, amikor egy kéz jelent meg a látóteremben egy gyógyszerrel.
-Egyet!-hangsúlyozta ki figyelmeztetve, hogy ne is próbáljak meg kérni többet.
Elvettem Tőle a fehér pirulát egy szó nélkül, majd egy kis pohár vízzel be is vettem.
-Találkoztok ma Chrissel?
Nagy sóhaj hagyta el a szám és egy percre behunytam a szemem.
-Nem tudom. Áthívott magához egy bulira. Kimet is meghívta, de nem tudom el akarok-e menni egyáltalán.
-Hmmm....Normális esetben nem engednélek el, ugye tudod? De mivel úgy gondolom, hogy jót tenne neked egy kis társaság ezért szerintem el kéne menj.
Felhúzott szemöldökkel meredtem rá, mivel teljesen megleptek a szavai.
Azt hittem Ő lesz az aki a legjobban fogja ellenezni ezt a kis szórakozást. Ha nemet mondott volna, először is lenne mire fognom miért nem megyek, másodszor pedig nem kéne azon agyalnom, hogy jó ötlet-e ,egyerűen csak szabad lenne a lelkiismeretem mert anya döntött volna helyettem is.
-Rendben. Azt hiszem elmegyek.
-Csak vigyázz magadra!
Bólintottam, majd felvonultam a szobámba az időközben elkészített kávémmal.
Írtam egy üzenetet Chrisnek, hogy megyünk, Kimnek meg, hogy készüljön el estére.
Mondanom sem kell Kim a hetedik mennyországban volt amikor elmeséltem neki, hogy kihez megyünk. Nagyon örült, hogy végre randizgatok valakivel.
Ohh ha tudná!!
Ma még egyszer sem írt , ami egyszerre töltött el megkönnyebbüléssel és bánattal.
Chris megadta a pontos címet és időpontot , amitől csak még idegesebb lettem.
Valahol mélyen legbelül éreztem, hogy a mai este nem úgy fog elsülni, mint ahogy azt én elterveztem a fejemben.

YOU ARE READING
Forbidden love(+18)
Romance" -Miért vagy itt? -Nem tudom.-suttogtam, lehajtott fejjel. -De,de igen,tudod.-mondta kedvesen és átült mellém. A szemembe nézett , és egy biztató mosolyt küldött felém. Olyan szép a mosolya. Nem. Nem. Nem szerethetek bele. Ő a pszichológusom az is...