Forbidden love(+18)

|14|

Ahogy kinyitottam a szemem James kétségbeesett arcát pillantottam meg.

Még mindig a hideg kövön voltam, nem telhetett el egy perc sem amíg eszméletlen voltam.

-Olívia? Minden rendben? Mi volt ez?

Felsegített a földről és a derekamnál fogva támasztott meg, nehogy elessek.

A csípőm és a fejem hasogatott, ott ahol beütöttem.

-Jól..jól vagyok-motyogtam alig hallhatóan az orrom alatt.

-Megtudsz állni a lábadon?

Bólogattam, mire elengedett, hogy hozzon egy pohár vizet, amit a kezembe nyomott.

-Idd meg!-átkarolta a derekam és a lépcső felé kezdett tolni.

Még mindig forgott velem a szoba egy kicsit, de ennek ellenére baj nélkül sétáltam fel az emeletre egyenesen az ágyáig.

-Na jó.-túrt bele a hajába.-Mi történt?

-Semmi, jól vagyok.

-Francokat.

Hallottam én Őt valaha is káromkodni eddig?

Hnm..nem emlékszek.

-Csak nem ebédeltem. Biztos ez miatt történt.-letettem a poharat az éjjeli szekrényre.

Ott ült mellettem az ágyon és csak bámult rám.

-Ez nem mehet így tovább. Enned kell. Mindjárt hozok neked vacsorát.-felállt és már ki is rohant a szobából, nehogy ellenkezni tudjak.

Annyi minden kavargott a fejemben, azt sem tudtam melyikkel foglalkozzak előbb.

Ma vagyok itt utoljára, amiről James még nem tud.

Lehet nem is érdekli.

Ott van még Michelle is.

Előbb utóbb úgyis eléri amit akar.

Ez az egész.

Hangosan sóhajtottam egyet.

Tíz perc múlva lépett be a szobába James a kezében egy tálcával.

Ismét sóhajtottam egyet.

-Tessék.-halványan rám mosolygott.

-Jobban vagy már?

-Már teljesen jól vagyok James. Nem kell ezt...-mutattam a tálcára.-Lemehetünk enni az asztalhoz is.

Már keltem volna fel amikor visszanyomott a matracra.

-Nem, nem. Itt is tökéletes lesz. Egyél.-a tálcára bökött a fejével.

El kell ismerjem igazán jól tudott főzni.

Ügyelt rá, hogy az egészet belapátoljam.

Aztán eszembe jutott, hogy még sose kérdeztem arról a nőszemélyről.

Kíváncsi voltam mi is történt köztük.

-Kérdezhetek?-néztem a gyönyörű zöld szemébe.

Bólintott.

-Mi történt közted és Michelle között? Miért szakítottatok?-grimaszolt egyet.

-Tényleg erről szeretnél beszélgetni?-kérdezte, én pedig bólogattam.

-Rendben, de akkor meg kell enned az egészet.-az ételre mutatott.

-Rendben.

-Michelle és én jól megvoltunk....egy ideig. Egészen pontosan addig, amíg rá nem jött, hogy az apám az aki vagyonos volt,nem pedig én.-keserűen felnevetett.