Forbidden love(+18)

|4|

Kim még nem adott magáról életjelet.
Amin nem is csodálkozok, hiszen még csak dél van. Ki tudja mikor ért haza a buliról.

Anya pedig késő délutánig dolgozik, úgyhogy megint egyedül vagyok a házban.

A konyhapultnál ültem a kávémmal és a telefonomat nyomkodtam.

Se a facebookon, se az instán nem volt semmi érdekfeszítő, és mivel nem terveztem ma sehova sem menni, úgy döntöttem, hogy egy kicsit kitakarítok a szobámban.

Miután végeztem a kávémmal, betettem a bögrét mosogatóba, és elindultam a szobám fele, átöltözni.

Kutattam egy kicsit a szekrényemben, és végül egy itthoni fekete cicanadrág mellett döntöttem, és egy régi fekete póló mellett amin a "I hate everyone" felirat díszelgett. Felkontyozom a hajam és már kész is vagyok.

Utálok takarítani, de sajnos muszáj, már nagyon ráfèr a szobára.

Bekapcsoltam a telefonomon  Ariana Grande-tól a Side to Side című számát és felhangosítottam  max hangerőre.

Mivel egyedül vagyok itthon senkit sem fog zavarni a hangos zene.

Először a szétdobált ruháimat szedem össze és teszem a szennyesbe.

A tegnapi kabátot amit viseltem csak ledobtam a székembe, azt is összeszedtem és felakasztottam a szekrényembe.

De vajon hova rakhattam tegnap a táskám?

Körülnézek, majd vállat vonok, biztos előkerül előbb-utóbb.

Folytatom tovább a könyvespolcommal.

Leszedegetem a könyveket, és közbe a csípőm akaratlanul is ring a zene ritmusára.

Miközbe törölgetem a polcokról a port, éneklem a zene szövegét.

"I've been here all night
I've been here all day
And boy, got me walkin' side to side
I've been here all night
I've been here all day
And boy, got me walkin' side to side "

A fülsértő énekhangom egy cseppet sem érdekel, úgyse hallja senki.

Tovább táncolok a zenére, miközbe pakolom a könyveket a helyükre, amikor megszólal a csengő.

Talán Kim az.

Nem, nem hiszem. Még mindig nem válaszolt az üzenetemre amit egy órája írtam neki.
Lehallkítom a zenét és még mindig dudolva leszaladok a lépcsőn az ajtóig.

Kinyitom az ajtót és dermedten figyelem az ismerős alakot aki a küszöbön áll.

Amint meglát mosoly terül szét csodás arcán, és nem tehetek róla, de muszáj nekem is mosolyognom.

-Olivia.-biccent a fejével.-Remélem nem zavarok.-ajkán huncut mosoly.

Azt hiszem lélegezni is elfelejtettem egy pillanatra.

Itt van.

Itt van

Mi a fészkes fenéért van itt?

-Jó napot! N..n..nem zavar. Miben segíthetek?-talán be kéne hívjam, talán azt várja , hogy behívjam.

Hívd be! Hívd be Liv!

-Esetleg...?-megköszörülöm a torkom.-Esetleg szeretne bejönni?

-Igen, köszönöm.-elálltam az útból , hogy be tudjon jönni.

A zene!! A zene még mindig szól az emeleten.

A konyhába veszem az irányt, és amint elindulok hallom magam mögött a léptei hangját.