Forbidden love(+18)

|8|

Lenéztem a felém nyújtott manikűrözött kézre és azon gondolkoztam, mi lenne  ha egyszerűen csak hátat fordítanék és elsétálnék.

Elfogadom a felém nyújtott kezét.

-Michelle Peterson.-az undorító nyávogós hangjától  majdnem kifekszem a küszöbön.

Utálom ha valaki így nyávog.

Miért nem tud rendesen beszélni , mint mindenki más  ezen a rohadt földön?!

-Olivia White.-elengedem a kezét és feszengve állok tovább az ajtóban.

Nincs az a pénz amiért én bemegyek ide.

Ha az "ex" menyasszonya akkor miért látogatja meg késő délután?

Mi fontos beszélni valójuk van?

Ez hülyeség. Szedd össze magad. Semmi közöd ahhoz mit csinálnak.

Igaz, semmi de semmi közöm nincs hozzá.

-Nem is zavarok tovább.-már épp fordulnék meg amikor a nyávogós hang megállít.

-Várj! Nem említetted miben segíthetünk.-a mosolyától még  a hideg is kirázott.

Keservesen elmosolyodtam és megráztam a fejem, Jamesre néztem aki még mindig  sokkosan nézett.

Sutba dobom az illedelmességem  és egyet hátrább lépek hangosan nevetve.

-Csak eltévedtem,de megoldom. Viszlát.-nem vártam meg a választ, esélyt sem akartam adni nekik, hogy válaszoljanak.

A kocsim felé rohantam és nem néztem hátra.

Elindítottam az autót és már száguldoztam is haza.

Nem sírtam, hisz értelmetlen lett volna.

James nekem senkim, nem tartozik magyarázattal sem és teljesen érthető hogy egy sokkal gyönyörűbb nővel tölti az idejét inkább, mint egy magamfajtával.

Bevágtam magam mögött a bejárati ajtót, a táskám pedig ledobtam az ajtó mellé.

bementem a konyhába egy pohár vízért , aztán letelepedtem a kanapéra és kerestem valami buta agyszívó műsort.

A telefonom csengőhangja  zavarja meg a  nyugalmat, amit rögtön ki is halászok a zsebemből.

Anya neve villog a kijelzőn, amint meglátom megnyomom a hívás fogadása ikont.

-Szia anya.

-Szia kincsem.-köszönt anya vidáman.-Minden rendben?

Igen, nyugi. Ott minden rendben?

-Alakul a helyzet.  Tényleg minden rendben?Olyan szomorú a hangod.-hallani lehetett az aggodalmat a hangjában.

-Igen anya, tényleg minden okés. Épp tévét nézek.-próbáltam vidámabb hangon megszólalni.

-Rendben van, akkor hagylak is, úgyis van még egy kis elintéznivalóm. Vigyázz magadra. Puszi.

-Rendben van anya, te is, puszi.-ezzel bontott a a  vonalat, és újra a tévé képernyőjére koncentrálhattam...vagyis megpróbálhattam koncentrálni  rá.

Tényleg minden rendben lenne?

Nem tudom.

Hogy szomorú vagyok-e?

Azt hiszem, de ez lényegtelen , én mindig az vagyok.

Inkább csalódott vagyok.

Hogy miért, azt még magam sem tudom, vagyis talán, csak nem akarom bevallani magamnak sem.