Forbidden love(+18)

|17|

Olívia: Nem, dehogyis. Én...csak bonyolult eset vagyok.

Ledobtam az ágyra a telefonom miután válaszoltam Chrisnek is.
Felkaptam a fekete szandálom meg a táskám és a telefonommal a kezemben lesétáltam az előszobába.

Egyedül voltam itthon, anya valószínűleg azzal a libával van valahol.

Tegnap este miután leléptek a "kedves" vendégeink még feljött hozzám a szobába beszélgetni.

Kínos volt és aggasztó.

-Elmondtam neki, hogy új pszichológust keresünk és meg kell mondjam nem volt túl boldog.

A szemem forgattam.

-Mit vársz? Elveszít egy jól fizető ügyfelet. A helyében én is mérges lennék emiatt.-próbáltam adni a laza nem törődőm stílust, ami sosem volt az erősségem.

-Nem mérges volt, sokkal inkább letört vagy...megbántott vagy...nem is tudom. Olyan furán kezelte ezt a dolgot. Ráadásul fel is sietett utána hozzád. Próbált meggyőzni, hogy maradj nála?-kérdezte az anyám mire rák vörös lettem.

Nem mondanám meggyőzésnek azt amit csinált.

Vagyis.....meggyőzött, arról hogy igenis akarom Őt.
Nagyon is.

Borzongás fut végig a testemen ha arra gondolok, mit csinált velem tíz perccel ezelőtt.

Nem fordultam anya felé, hanem az íróasztalomon lévő laptopot bámultam.

-Csak...csak megkérdezte miért. Ennyi.-megköszörültem a torkom és nagy levegőt véve felé fordultam.-De elfogadta a döntésem és most már akkor nem kell többé hozzá járnom, igaz?

Reménykedve nézek rá, mire -legnagyobb örömömre és bánatomra-bólint.

-Találkozol még valamikor azzal a fiúval?

-Anya!-halványan felnevettem.-Ha nagyon tudni akarod akkor igen.

Összecsapta a tenyerét és felkelt az ágyamról.

-Helyes. Majd csípd ki magad.

-Anya!-hangosan felnevettem.

-Csak mondom.-védekezően feltartja a kezeit, majd elindul az ajtóm fele.-Megyek leszedem az asztalt.

Ezzel véget is vetett a beszélgetésünknek.

Megrázom a fejem az emlék hatására és beszállok az autómba.

Egy kis kávézó felé tartok a város közepén ahol isteni finomakat tudnak csinálni.

Miután felkeltem hoztam egy döntést, miszerint nem fogok ma foglalkozni a James-Michelle üggyel.

Nem is fogok rá gondolni, csak élvezem a mai napot, mint egy normális rendes gondmentes napot.

Amint leparkolok a kis kávézó előtt a nagy ablakon keresztül megpillantom Kimet aki én rám vár az asztalán két pohár kávéval.

Belépek az üzletbe és lehuppanok elé.

-Halihó.-rám mosolyog telt ajkaival amiket most halvány rózsaszínre festett.

A nyár miatt kijött pár szeplő az orránál, ami még szebbé teszi az amúgy is gyönyörű lányt.

-Szia.-köszöntem vissza.-Uhh már ki is kérted nekem a kávém. Köszönöm.

-Amikor írtad, hogy mindjárt itt vagy akkor neked is kikértem, így nem kell várnod rá.

-Király vagy.