Forbidden love(+18)

|5|

"Éreztem hogy ha most nem csókol meg akkor kénytelen leszek én leteperni."

***********

-Hallasz engem Olivia?-ágyékát nekem nyomta, a számon pedig akaratlanul is egy  halk sóhaj csúszott ki.

Nem tudtam kinyögni egy szót sem.  Minden érzékem tömve volt vele.

Az illata.     A keze a derekamon.     A teste ahogy hozzám simul.  A gyönyörű szemei ahogy vággyal teli engem vizslatnak.

Képtelen vagyok mozdulni, ellökni vagy megmondani hogy hagyja abba.

Ugyan már, te nem is akarod hogy abba hagyja.

A  zsémbes hangnak igaza van.

Nem tudok épp ésszel gondolkozni.

Kezeimet  kemény  hasizmaira csúsztattam, még az öltönyén keresztül is érezni lehetett.

Alig kaptam levegőt a mellkasomat szorító  érzéstől.

Egy hirtelen mozdulattal máris a szoba másik végén termett , legnagyobb megdöbbenésemre, és csalódottságomra.

Döbbenten néztem rá kitágult szemekkel.

Erősen zihált pont úgy , mint én.

Most meg mi baja van?

És én miért vagyok ennyire csalódott ez miatt?

Nem, nem is csalódott, sokkal inkább megbántott.

-Ne..ne haragudj. Ezt nem lett volna szabad.-bele túr selymes hajába, kétségbeesve néz rám.

Most először látom Őt ennyire szétszórtnak.

A magabiztossága eltűnőben volt.

Talán valami rosszat tettem?

-Olivia.....most jobb ha mész.-nem nézett rám. Hátat fordított nekem és a  hatalmas ablakon nézett ki, és a tájat szemlélte.

Nem szóltam semmit, de az agyam eszeveszettül  kattogott.  A könnyeim megállíthatatlanul csordultak ki és folytak végig az arcomon.

Nem tudtam semmit sem kinyögni a szavak a torkomon akadtak, pedig annyi kérdésem lenne.

De féltem...féltem feltenni őket, féltem a válaszoktól.

Így egyszerűen csak kisétáltam a szobából, végig a folyosón  egyenesen a kocsimig.

Nem hallottam semmi mást csak a szívem zakatolását, elnyomott minden más  zajt , nem éreztem semmit a mellkasomat tépő szorítástól.

Mire elértem az autóig, a kezeim megállíthatatlanul remegtek.

Ne gondolj semmire. Hagyd a francba.

Mire számítottál?  Talán arra hogy megcsókol? Ne légy nevetséges!!

Már csak ez hiányzott!

Nem emlékszem hogyan jutottam haza, csak arra hogy a könnyeim végig folynak az arcomon egyenesen a nyakam hajlatáig.

Nem is értem miért sírok egyáltalán.

Bassza meg!

Baszódjon meg a tökéletes külsejével.

Baszódjon meg a gyönyörű szemeivel meg a gödröcskéivel, amik akárhányszor mosolyog mindig megjelennek.

A kocsiban ülve letörlöm a könnyeim , mert tudom hogy anya már otthon van és nem akarom hogy lássa ,sírtam.

Biztos megkérdezné miért, az igazat pedig nem mondhatom el, pláne úgy hogy még én magam sem értem miért.