Reason to stay ↠L. Hamilton↞

06.

Bahrein

Hétfőn üdén és energiával telve léptem ki a fürdőből, majd jót nevettem a látványon, ami fogadott. Bár Lewis már fel volt öltözve, visszaaludt, és összehúzva magát feküdt a pihe-puha ágyban. halkan kibújtam a szandálomból, majd mosolyogva bújtam oda Lewishoz.
- Szeretlek, Szépim – suttogta félálomban, ahogy magához húzott az ágyban.
- Babe, indulnunk kéne – mondtam halkan kis idő múlva. – Vezetek majd – jelentettem ki, majd felpattantam, és miután visszavettem a cipőm, felhúztam Lewist is.
- Nem is tudom, hogy miért vagyok ennyire álmos – motyogta, ahogy a lift felé botorkált a hosszú folyosón. Aztán, ahogy jobban átgondolta a tegnapot, rájött a rejtvény megoldására – Vagy mégis – mondta perverz, de bágyadt mosollyal az arcán. A kocsihoz érve beültem a volán mögé, majd meg sem kérdezve Lewis véleményét, egyenest legközelebbi kávézó felé vettem az irányt, ahol magamnak egy karamellás jegeskávét, Lewisnak pedig egy espressót kértem.
- Imádlak, kicsi – nyomott puszit a homlokomra Lew, ahogy elvette a kávéját, majd nagyot kortyolt belőle. Széles mosollyal az arcomon gurultam ki a parkolóból, majd indultam meg a reptér irányába.

Amíg a repülőn ülve vártunk a felszállásra, átfutottak az agyamon a tavalyi, Bahreini emlékek.

Ismét annál a zongoránál ültünk, ahol tavaly, és megint csendesen tanulmányoztam Lewis arcát, míg Ő a hangszeren játszott. Azonban most könnyek szöktek a szemembe. Lew vállára hajtottam a fejem, majd Ő, amint meghallotta a zokogásom, aggódva fordult felém. A zongora lágy hangját idegőrlő csend váltotta fel.
- Mi a baj, Kicsi? – simított végig óvatosan az arcomon. Hangja csöppet megnyugtatott.
- Mi van akkor, ha nem fog örökké tartani? – hüppögtem alig hallhatóan. Felnéztem Lewis arcára. Szeme gyönyörű, fekete íriszeiben félelem és szerelem csillogott.
- Jenny, most nagyon figyelj rám – mondta, majd megfogta apró kezemet. – Te vagy életem szerelme, és nem foglak elhagyni, soha. Veled szeretném leélni az életem, és azt szeretném, hogy te legyél a gyerekeim anyja – jelentette ki. Arcán láttam, hogy komolyan beszélt. – De akármennyire is rossz előérzeted van, nekem most ki kell mennem arra a pályára. Megígérem, hogy nem lesz semmi bajom – mondta, majd miután egy apró csókot nyomott a számra, felállt. Kis időt egyedül üldögéltem a régről ismerős hotelszobában. Végül is minden itt kezdődött.
- Lewis Hamilton balesetet szenvedett – hallottam a TV-s bemondó hangját.

Ijedten nyitottam ki a szemem. Lewis karomat simogatva próbált megnyugtatni.
- Rosszat álmodtál, Kicsi? – húzott magához Lew, nem tulajdonítva túl nagy jelentőséget a dolognak. Ellenben én nem tudtam elterelni a gondolataim az álomról.
- Ja, olyasmi – sóhajtottam nagyot, majd fejem Lewis mellkasára csúsztattam. – Szeretlek – suttogtam, ahogy szorosan átöleltem.
- Én is téged, te kis bolond – válaszolt mosolyogva.

Kedden délben a forró bahreini reptéren vártam a családocskám megérkezésére. A tömegben először Jesse tűnt fel a szivárványszínű, bandás pólójában. Alig kaptam észhez, már rohant is felém, és konkrétan rám ugrott. Nevetve öleltem meg, majd lepődtem meg azon, hogy mindössze néhány hónap alatt mennyit nőtt. Mikor a húgom leszállt rólam, és Lewist kezdte el nyomorgatni, apa nyakába ugrottam. A kocsiban Lewis elvállalta a sofőr szerepét, így nyugodtan tudtam beszélgetni a családkámmal.
- Mikor lesz lakásavató buli? – csillant fel apa szeme.
- Hát, amint lesznek bútorok, meg mi is rendesen beköltözünk – vontam meg a vállam.

All the love, Ch