Reason to stay ↠L. Hamilton↞

10

Szocsi

Péntek reggel kipihenten ébredtem fel a Fekete-tengerre néző hotelszobában. Hiányzott az emberi időjárás, az, hogy nőként is egyenjogúként kezeljenek és persze maga a Forma 1. Mikor kinyitottam szemeim, Lewis még mélyen aludt, így – tekintettel arra, hogy szüksége van kis pihenésre – ellopakodtam a fürdőszobába.

Egy frissítő zuhany után üdén és boldogan léptem ki a fürdőből. Lewis már útrakész volt, és éppen valakivel üzengetett.
- Jóreggelt babe – mosolyogtam rá, majd a bőröndömhöz léptem, hogy felöltözzek.
- Neked is, Szépim – motyogta, félig sem figyelve rám. Alapvetően emiatt hatalmasat hisztiznék, de aznap reggel más volt.
- Segítesz? – fordultam hátra hozzá, mire felnézve az iPhone-jából elmosolyodott, és a készüléket kicsit félretéve becsatolta a melltartóm.
- Ilyenekben bármikor segítek – suttogta a fülembe, mire én akaratlanul is elpirultam. – Nagy baj lenne, ha ma külön mennénk ki a pályára? – vakarta meg a tarkóját egy félénk mosollyal.
- Semmi, nem gáz – vontam meg a vállam, majd miután megbizonyosodtam arról a tükörben, hogy normálisan nézek ki, felkaptam a táskám és az ajtó felé indultam.
- De azért ölelj már meg – méltatlankodott egy halk nevetés kíséretében Lewis. Apró mosollyal az arcomon fordultam meg a tengelyem körül, majd borultam a nyakába.
- Majd este beszélünk azért? – kérdeztem tőle, megszakítva az ölelést, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Persze, hogy beszélünk. Csak hamarabb ki kell mennem a pályára, és nem akarom, hogy miattam kihagyd a reggelit – mondta, majd lágy csókot nyomott a homlokomra. És bár pontosan tudtam, hogy hazudott, ismét lábujjhegyre állva csókoltam meg.

A reggeli során furcsamód senki nem hiányolta Lewist, szót sem ejtettek arról, hogy vajon merre járhat.
- És akkor felébredtem – fejezte be Daniel az álma elmesélését a szokásos, széles mosolya kísértében.
- Most ugye nem arról meséltél öt percet, hogy azt álmodtad, hogy egy polip voltál? – kérdezte Esti, ahogy álmosan megrázta a fejét.
- Jenny, szerintem inkább te vezess a pályára – nevette el magát a mi kicsi németünk.
- De most miért? – tárta szét karjait Esteban, ezzel majdnem lelökve egy, a tányérján lévő bagettet. Értem én, hogy francia, de nem tudom mennyire egészséges az. hogy ezen egy pékárún él. Ő Bagett-diétának hívja, mi pedig inkább nem bolygatjuk őt, és időnként zavaros gondolati világát.
- Csak – pillantottam rá, majd hatalmasat kortyoltam a fehér bögrében gőzölgő kávémból.

A pályára pont tökéletesen időzítve érkeztünk meg. Épphogy feltűnt, hogy Lewis kocsija még nem áll a parkolóban. Esteben bizonyára látta, hogy nagyon elbambultam, így vállamnál fogva arrébb rántott. Kérdő tekintettel néztem rá, amíg meg nem hallottam a hátam mögül Marcus túlságosan is ismerős nevetését.
- Épp most mentettelek meg egy nagyon kínos szituációtól, úgyhogy estefelé meghívhatsz egy fagyira – mondta Ocon, miután megállás nélkül haladtunk tovább a bokszutcán.
- Elkezdjük számolni, hogy ilyen alapon ki kinek jön hány fagyival? – fordultam felé amolyan „mesélj még" fejjel, mire elnevette magát, majd legyintett.
- Megyek, felkészülök a pontszerzésre - kezdett el ugrálni és árnyékolni bokszoló módjára.
- Szerintem csak vigyázz a testi épségedre – paskoltam meg a vállát, majd tovább mentem a Ferrari boksza felé. Akaratlanul is benéztem a Mercedes garázsába. Mindenki pánikolt, hogy Lewis miért nincs még ott.

Az első szabadedzés után mosolyogva mentem az ebédlőbe a győztes finn és Sebi között.
- Lewis jön kajálni? – néztem fel Sebire, mire meglepett kifejezés ült ki az arcára.
- Te kérdezed tőlem? – mosolyodott el összezavarodva.
- Reggel nem volt beszédes kedvében – vontam meg a vállam. Persze pontosan tudtam, hogy aznap este Sebivel fogom átlelkizni az egészet. Csak akkor nem sejtettem, hogy mekkora jelentőségű lesz a dolog.

Lewis az ebédnél sem csatlakozott hozzánk. Kicsit csalódottan tértem vissza a bokszba, ahol láttam, hogy üzenetem jött.

BABE: Sajnálom szépim, nem tudok lemenni enni. Szeretlek, este beszélünk.

Ezzel viszont már túllépte a hisztihatárt. A második edzés vége után öt perccel már Estire vártam a kocsija mellett.
- Hát te? – húzta fel a szemöldökét.
- Rossz érzésem van, idegállapotban vagyok és nem akarok balesetezni – magyaráztam, ahogy beültem mellé az anyósülésre.
- Szeretnél róla beszélni? – kérdezte, mikor beindította a motort.
- Még nem vagyok benne biztos, de szerintem ma este egy pizza és egy jégkrém kíséretében fogok lelkizni Sebivel – húztam el a szám.
- Ennyire nagy a baj?
- Nem tudom.
Még nem tudtam.

A hotel előtt elbúcsúztam Estitől, majd felvágtattam a szobába. Lewis az ágyon hevert, szeme pirosas volt, és elégedett mosollyal tartott a kezében egy füves cigit. Szótlanul berobbantam a szobába és villámsebességgel pakoltam össze a cuccaim.
- Basszus – motyogta Lewis, mikor leesett neki a szituáció. A jointot az éjjeliszekrényen lévő vizes pohárba dobta, és meglepően koordinált mozdulatokkal próbálta megakadályozni, hogy kimenjek az ajtón.
- Beszéljük meg – kérte. Sírva megcsóváltam a fejem, majd pillanatnyi meglepettségét kihasználva kitrappoltam a szobából. Tudtam, hogy úgysem fog követni ilyen állapotban.

All the love, Ch