Brother [BTS Fanfiction]

02. rész

Remegő kézzel csöngettem be a nagy házba. Mellettem Ali legalább olyan ideges volt, mint én. Nem is csodálom, hisz nem akármilyen emberről illetve emberekről van itt szó. Hirtelen nyílt az ajtó és egy magas, barna hajú srác állt előttem.

- Miben segíthetek? - nézett ránk...rémülten?

- Park Jimin-t keresem. Itt lakik? - néztem rá reménykedő hanggal

- Park Jimin itt lakik?! - kiáltott be a házba, mire többféle hangon jött, hogy "Te tényleg ekkora balfasz vagy?" "Neked elment az eszed V?" "Miért engedtétek, hogy Ő nyisson ajtót?" és még miegymás. Mi csak értetlenül néztünk össze Alicia-val, majd újra az előttünk álló egyénre.

- Menj arrább te fasz! - lökte arrább társát egy tőle alacsonyabb szőke hajú srác - Én vagyok Park Jimin. Ha volt veled dolgom, nem én vagyok a születendő gyereked apja, de ha nem akkor sem én vagyok - mondta hirtelen, mire én csak nagyon lestem

- É-én Park Yoora vagyok - dadogtam

- Park? Yoora? - nézett rám kikerekedett szemekkel. Megismert? - A húgomat is Yoora-nak hívták - mosolyodott el egy régi emlék felidézése miatt. Szóval emlékszik.

- Én vagyok az Jimin! - mondtam immár bátrabban, mire rám kapta tekintetét. Lehet nem volt túl magas, de nálam egy fél fejjel nagyobb volt.

- Nem. az nem lehet - rázta a fejét. Egy értetlen pillantással ajándékoztam meg. - A szüleim azt mondták, hogy 3 évesen valami betegséget kaptál el, amibe belehaltál.

- Mi van?! - hallattam cérnavékony hangon - Ez színtiszta hazugság!

- Jobb lesz, ha inkább bent beszélitek ezt meg. A fél szomszédság minket les az ablakból - dugta ki Jimin feje felett egy tőlem, de még Jimin-től is idősebb barna hajú srác. Alicia-ra néztem, aki eddig csak csendben hallgatta az eseményeket, amiből egy mukkot sem értett. Régebben próbáltam neki tanítani a koreait, de szegénykém olyan sík hülye, hogy még a saját koreai nevét is elfelejtette.

- Nem tudom miről hablatyoltatok eddig - tette fel védekezően a kezét

- Arról, hogy a magasabbik srác azt mondta menjünk be - mondtam

- Hát akkor mire várunk még? Indulj! - lökött meg, mire neki estem véletlen Jimin-nek - Hopsz!

- Ne haragudj - morogtam és szúrós pillantásokkal ajándékoztam meg fogadott testvéremet. Amint ezen a kínos pillanaton is átestünk, a két srác betessékelt minket a nappaliba, ahol még 5 srác kíváncsi pillantása fogadott minket. Az egyiket már ismertem, csak a nevét nem hallottam tisztán.

- Hogy az istenbe fogok velük kommunikálni? - suttogta a mellettem álló lány

- Én tudok angolul, ne félj! - szólalt meg angolul az egyik ismeretlen - Egyébként én Kim Nam Joon vagyok, de hívhattok Rap Monster-nek - hajolt meg és még mindig angolul beszélt. Viszonoztuk gesztusát és meghajoltunk, majd bemutatkoztunk.

- Én Park Yoora vagyok, Ő meg itt a húgom Alicia Peterson - mutattam a mellettem álló még mindig megszeppent lányra. Idegen emberek közt - főleg, ha azok helyes pasik - elég szégyenlős és megszeppent típus.

- Miért hasonlítasz ennyire Jimin hyung-ra? - jött a kérdés attól a sráctól, aki az ajtót nyitotta ki. Mielőtt megszólalhattam volna, Jimin közbe vágott.

- Ha mindenki kussba maradna és végig hallgatná, amit már rég mondani szeretett volna, akkor megkapnátok minden kérdésre a választ! - rivallt rá mindenkire, nem foglalkozva az idősebbek iránti tiszteletre. Mindenki csendben helyet foglalt ott ahol tudott, és minket is hellyel kínáltak. Én nem fogadtam el, viszont Alicia úgy érezte, hogy most már neki le kell ülni mert ez sok volt.