Brother [BTS Fanfiction]

15. rész

Elég unalmas volt egyedül a nagy házban, ezért úgy gondoltam, hogy kitakarítok az egész házba. Végig mentem minden szobán, kivéve Yooni-én. Ő takarítsa ki magának, nem vagyok hajlandó még szívességet is tenni neki.

Épp a tévét bámultam a kakaómat kortyolva, mikor nyílt a bejárati ajtó és egy nem kívánt személy lépett be rajta. Igen, Suga volt. Egy pillanatra ránéztem, de utána eszembe jutott, hogy nem beszélek vele és újra a tévét kezdtem el bámulni.

- Tudnánk beszélni nyugodtan? - állt be a tévé elé

- Hagyj engem békén! Kösz! - vetettem oda bunkón, majd kicsit odébb ültem, hogy újra lássam a tévét. Suga úgy gondolta, hogy itt nincs vége a beszélgetésünknek, ezért kikapta a kezemből a távirányítót és kikapcsolta a tévét. - Mit nem értesz azon, hogy hagyj?!

- Meghallgatnál végre? - hagyta figyelmen kívül szavaim

- Nincs miről beszélnünk és amúgy sem akarok! Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra! Tégy úgy, mintha itt sem lennék és foglalkozz a kis barátnőddel!

- Mióta itt vagy azt próbálom elmondani, hogy JinAh nekem nem jelent semmit! - kiáltotta el magát, amitől összerezzentem - Ezt Jimin-nek is elmondtam mikor nekem esett! Ő csak amolyan búgelejtőnek volt jó, de semmi más! Hogy változhatna meg az érzésem két hét alatt irántad, Yoora? - vitte lentebb a hangsúlyt, s leült mellém. Kezem megfogta és mélyen a szemembe nézett. Szemébe könnyek csillogtak, amiket hiába próbált visszatartani, akkor is kibuggyantak szemeiből. Pillanatokon belül terítette be arcát a sós folyadék. 

Valamiért úgy éreztem, hogy igazat mond. Hirtelen minden haragom, amit iránta éreztem elszállt. 

- Tudod mi a baj velem? - törtem meg a hosszas csendet, amiben csak Suga szipogását lehet hallani. Értetlenkedve kapta rám tekintetét. - Túl könnyen Megbocsájtok, viszont nem felejtek. A másik meg, hogy túl hiszékeny is vagyok. És most is hiszek neked. Viszont, hogyha tényleg azt akarod, hogy megbocsássak bizonyítanod kell.

- Mégis hogyan? - csillantak fel szemei

- Neked kell rájönnöd. Viszont nem szeretnék elsietni semmit sem. 

- Megteszek érted mindent! Kezdem azzal, hogy elhajtom JinAh-t - bólogatott hevesen

- Aztán folytasd azzal, hogy békét köss a bátyámmal. De azt majd én elintézem, egyet se félj! - mosolyogtam - Tulajdonképpen miért is jöttél haza?

- Itthon hagytam a telefonomat és még csak most tűnt fel. Na meg gondoltam dobok egy fél órás szunyát is, mert fáradt vagyok - ezzel a lendülettel feldobta sáros lábait a kis asztalra és már készült is volna elaludni, de én tarkón vágtam

- Mégis mit képzelsz magadról? Nem rég takarítottam le, te meg a sáros patáiddal össze piszkolod! Menj a telefonodért és húzás vissza próbálni! - lökdöstem fel a lépcsőn, amit nem nézett jó szemmel. Nem szereti, ha a szunyáját valaki meggátolja. 

- Kislány, én nem sietek sehova! - fordult meg hirtelen, minek hatására én majdnem hátra estem, de Suga elkapott és szorosan magához vont. Arcunk a kelleténél is közelebb volt egymáshoz, amit ha Jimin látott volna tuti vérszemet kap. Már csak arra eszméltem fel, hogy Yoongi ajkai enyémre tapadtak. Szemeim tágra nyíltak a lepődöttségtől, de viszonoztam csókját. Nem tartott sokáig, ugyanis valaki ki vágta a bejárati ajtót, ennek hatására szétugrottunk. Akarom mondani Suga elengedett én meg két lépcsőfokot estem. 

- Baszki, ne haragudj! - segített fel a földről, ahol épp vergődtem, mint egy partravetett bálna

- Nem esett bajod? - sietett oda Jin is