Brother [BTS Fanfiction]

17. rész

Megérkeztünk a helyszínre. A srácok nem izgultak, hisz ezt már megszokták. Ellenben velük, én izgulok. A koncertjük óta nem mutatkoztam a srácokkal és híremről sem hallottak. Most pedig hirtelen megjelenek egy fan találkozón.
- Izgulsz? - szólalt meg mellettem Suga
- Mióta haza utaztam nem hallitt rólam senki. Nem tudom, hogy a rajongók mit gondolnak rólan a koncert óta és ez idegesít.
- Nyugi, imádnak téged! - küldött egy biztató nosolyt felém Jin. Elsőként Rap Monster szállt ki, mint leader, majd sorba Jin, J-Hope, Jungkook, V, Jimin, Suga és a rajongók nagy meglepetésére én. Ám mikor meglátták mankómat rengeteg aggódó pillantást kaptam. Eleresztettem egy mosolyt a rajongók felé, majd lassan követni kezdtem a srácokat. Suga és Jimin a két oldalamon sétáltak, míg Jin a hátam mögött, Hobi, Nam, Kook és V oedig előttem. Nem tudtam eldönteni, hogy azért ez a felállás mert féltenek a rajongóktól vagy azért, mert ha véletlen borulnék valaki eltud kapni. Vagy lehet mind kettő.

A találkozó nagyon jól sikerült. Végig Suga és Jimin közt ültem és szórakoztattak emgem a srácok vagy éppen a rajongók. Rengetegen megkérdezték, hogy miért tűntem el és a lábam felől is érdeklődtek. Ám voltak rajongók, akiknek nem tetszett jelenlétem. Velük nem foglalkoztunk, inkább jót nevettünk féltékenységükön. Rengeteg kép és videó készült rólunk. Úgy érzem megérte eljönnöm.
- Nem fáj a lábad? - sétált mellém Suga mikor már a furgon felé tartottunk
- Kicsit, de túl élem! - mosolyogtam
- Hát neked még van képed eljönni ide?! - hallottunk a hátunk mögül egy elég ismerős hangot. Egy emberként fordultunk meg és találtuk szembe magunkat JinAh-val. Kétségbeesetten néztem fel Yoongi-ra,aki ugyan úgy meg volt lepődve, mint mindenki más. Éreztem, hogy a lány jelenetet fog rendezni több ezer rajongó előtt. Igazam is lett.
- JinAh, ezt nem itt kéne! - figyelmeztettem
- Csak nem félsz, hogy a rajongók rájönnek a Yoongi-val folytatott titkos viszonyodra? - húzta gonosz mosolyra száját
- Yoongi-val nincs köztünk semmi, de ha lenne se lenne hozzá közöd! - rivalltam rá
- Hogy a viharba ne lenne hozzá közöm, mikor Suga miattad dobott engem! - kiáltotta el magát
- Hallod, együtt se voltunk! - horkantott fel Suga is
- Ez meg a másik! - helyeseltem - Másra sem kellettél neki, csak arra, hogy megfektessen. Mikor megjelentem az ajtóba, akkor is előrébb helyezett engem, mint téged!
- Utána mégis velem találkozott a parkba és csókolózott velem! - próbált vissza vágni, de már ő is tudta, hogy én nyertem
- Rozikám, lehet, hogy találkozott veled meg smároltatok, de én vagyok rá a tanu, hogy akkor dobott ki! - nevetett fel gúnyosan Jimin
JinAh már nem tudott felhozni egy épeszű érvet sem, ezért elindult felém. Mire észbekaptunk már a földön feküdtem és fájdalmambam torkom szakadtából üvöltöttem. A lány belerúgott a bokámba, ennek hatására elestem. Már csak annyit láttam, hogy JinAh-t kivonszolják a testőrök, aztán egy csomóan körém gyűltek. Innentől kezdve minden homály. Elájultam.

Fura csipogásra lettem figyelmes. Résnyire nyitottam ki a szemem, de még minden homályos volt. Mi történt velem? És hol vagyok? Látásom kitisztult, s ekkor szembesültem a tudattal, hogy én bizony egy kórhág kórtermében fekszem és ami csipog azaz EKG. Lábamra pillantottam, ami gipszbe volt. Halványan dereng mi történt velem. A fan találkozó végén JinAh jelenetet rendezett, majd bokán rúgott és én elájultam. Valószínűleg ezért vagyok most kórházba.
Az ajtóra pillantottam, ami akkor nyílt ki. Sorba sétáltak be a srácok, a végén pedig a menedzserük.
- Hogy vagy? - állt meg az egyik oldalamon testvérem - Nagyon aggódtunk érted!
- Mi történt a lábammal? - tettem fek az első kérdést, ami eszembe jutott
- JinAh megrúgta a bokád, ennek következtébe elrepedt. Hat hét járó gipszet kaptál, de három hét múlva jönni kell cserélni - vázolta fel Jin. Körbe pillantottam mindenkin. V-nek ki volt sírva a szeme, ahogy Kook-nak és Hobi-nak is. Jin próbált a lehető legnyugodtabb maradni, de láttam a szemében, hogy ő is ugyan olyan ideges, mint a többiek. Suga, Jimin és Mon szintén sík idegek voltak és aggódtak értem. Talán a menedzser hyung volt az egyetlen nyugodt ember  a szobában.
- Mi lett JinAh-val?
- A rendőrök elvitték és eljárás indult ellene súlyos testisértés vádjával - felelte egyszerűen a menedzser - Ha minden jól megy, kap két év letöltendőd, már csak azért is mert egy híres és fontos emberben tett maradandó kárt.
- Nem vagyok sem híres, sem fontos ember! - ráztam a fejem értelmetlenül
- Már az elég, hogy Park Jimin húga vagy! Ne aggódj, nem fordul elő több ilyen.
- Mikor mehetek haza?
- Már a zárójelentésed is meg van, csak vártuk, hogy felébredj - mosolygott Suga

Végre haza értünk. A lábam sajgott, éhes voltam és fáradt. Ez a járógipszes téma sem fekszik nekem. Yoongi vitt be a házba és battyogott fel velem a lépcsőn, mert képes lettem volna végérvényesen összetörni magam.
- Hoztam neked enni, inni és fájdalom csillapítót, hogy az éjszakát át tudd aludni! - ült le ágyam szélére Jin
- Köszönöm! - mosolyogtam rá
- Szerintem számíts egy hálótársra is! - kuncogott - Suga tuti nem hagy egyedül. A világért sem hagyná ki, hogy a füledbe horkoljon és a nyakadba csogassa a nyálát.
- Annyira ünneprontó vagy! - nevettem fel, majd enni kezdtem. Végig figyelemmel kísért minden egyes mozdulatomat, ami már-már idegesítő volt. - Hallod, ha kérsz szólj és adok, de kérlek ne nézz már ennyire!
- Csak biztos akarok lenni, hogy mindet megeszed. Egyébként nem kérek, egyél nyugodtan!
- A többiek hol vannak?
- Suga valószínűleg valamelyik sarokba alussza az igazak álmát, V, Kook és Jimin videójátékoznak, Namjoon dalt ír, Hobi meg a maradék kaját zabálja fel a többiek elől.
- Suga nem alszik, hanem fürdött, hogy minél előbb vigyázhassa Yoora álmait! - hallottam Yoongi hangját az ajtóból. Odapillantottam és egy felmeztelen Suga-t pillantottam meg.
- Jin, kettesbe hagynál minket Yoora-val?
- Már itt sem vagyok! - vette ki ölemből a tálcát, majd mély meghajlással el hagyta a szobát. Suga becsukta szobám ajtaját, de nem zárta be. Nem akarta, hogy a srácok félreértsék a dolgot és rosszra gondoljanak.
Nem foglalkozott égő vörös fejemmel és azzal sem, hogy tökéletes felsőtestéről le sem tudom venni a szemem, leült mellém. Egy árva szót sem szólt csak mosolygott arckifejezéseimen.
- Tetszik? - vigyorodott el. Talán ez volt az a pont, amikor eltudtam volna süllyedni zavaromban. Nem tudtam rá válaszolni, csak eltakartam arcom és vártam, hogy végre témát váltson. Két erős kart éreztem meg magam körül, majd feleszméltem, hogy Suga bizony megölelt. Melegséggel töltött el, hogy ölelő karjaiba lehetek. Zavartságom még mindug nem múlt el, hisz még mindig félmeztelen volt. A gondolattól, ha lehet még vörösebb lettem.
- Szererlek Yoora! - suttogta fülembe, majd eltolt magától és szemembe nézett. Szavai vízhangoztak fejemben, s már csak akkor eszméltem fel, mikor Suga ajkait enyémre tapasztotta. Szenvedélyesen csókolt, amit nem haboztam viszonozni. Ha már az első csókunk kudarcba fulladt, legalább ez legyen tökéletes. Ám ez sem tartott sokáig, mert levegő hiány miatt elváltunk.
- Nem arról volt szó, hogy nem sietjük el a dolgot? - suttogtam homlokom övének döntve
- Nem is sietünk el semmit. Néha csókolózunk, néha együtt alszunk és néha elmondom érzéseimet! - felelte, majd homlokomra adott egy apró puszit és bebújt mellém az ágyba. Lábamra vigyázott, nehigy rosszul mozdítson, de magához húzott. Egy utolsó csókot lehelt ajkaimra, majd perceken belül el is aludt. Nem is ő lenne.
- Én is szeretlek Yoongi! - suttogtam, majd elaludtam

Suga és én mentünk le utoljára az ebédlőbe. Már mindenki a reggelijét fogyasztotta, ám mikor megláttak minket összenéztek és csak kuncogtak. Egyikőnk sem értette ezt a tettüket.
- Nektek meg mi bajotok? - értetlenkedtem
- Mintha nem tudnátok! - nevetett Rap Mon - Fél éjszakán át hallgattuk nyögéseidet!
- Mi van? - kerekedtek ki szemeim, majd Yoongi-ra néztem, aki úgyszintén meglepetten nézte a srácokat - Lehetetlen, hogy az én nyögéseim hallottátok!
- Ne tagadd húgi! Hallottunk mindent és más lány nincs a házba, aki így tudna nyögni! - nevetett Jimin
- De mi nem is feküdtünk le! - értetlenkedett Suga. Most már mindenki értetlenül meredt egymásra. Hirtelen eszbe jutott az álmom. Homlokomra csapva szitkozódtam egy sort.
- Rosszat álmodtam és valószínűleg álmomba nyöghettem!