Brother [BTS Fanfiction]

03. rész

Már egy hete annak, hogy itt vagyunk Szöul-ba és Jimin tud mindenről. Ebben az egy hétben állandóan ott voltunk náluk vagy Ők jöttek át hozzánk mert már unalmas otthon lenni. Nos, ez most sincs másképp, ugyanis már reggel 7 órakor a bejárati ajtót verték, hogy Ők jöttek hozzánk reggelizni. Nem tudtam hova tenni ezt az egész itt akarnak reggelizni dolgot. Hisz otthon is tudtak volna és Jin mondta is nekik, hogy ezt nem illik. De Jimin váltig állította, hogy az Ő húgait nem érdekli az illem főleg, ha a bátyjukról van szó.Az egy hét alatt már megszoktam, hogy valamit vagy eltörnek vagy magukat törik össze vagy éppen felelsz vagy mersz közben akarják egymást megmérgezni a különféle kotyvasztásokból. Még szerencse, hogy Jin ott volt és nem engedte, hogy a J-Hope által kotyvasztott italt megigya V. Tuti képes lett volna rá, ha nem figyel senki. Ezután az esemény után Eomma megtiltotta, hogy ilyenféle italokat vagy ételeket etessenek-itassanak társaikkal játék közben.

- Namjoon, tedd le azt a vázát! Drágának tűnik és nincs kedvem fizetni! - hallottam a konyhából Jin hangját, majd egy csattanást és Namjoon fülsüketítő visítását. Ezek hallatán egy emberként szaladtunk a nappalival egybekötött konyha felé. A földön az említett váza maradványai voltak, néhol vércseppek. Jin éppen Namjoon ujját fertőtlenítette.

- Mit csináltatok már? - fogta a fejét Yoongi, aki a kiabálásokra ébredt fel a kanapénkon. Milyen tisztelettudó egy fiatalember, nem? Eljön ide reggelizni és még el is alszik idő előtt. Mondhatom szép.

- Namjoon úgy gondolta, hogy annak a vázának nem itt van a helye, hanem a bárpulton és le akarta venni, de én szóltam neki, hogy ne. De nem kell az idősebbre hallgatni ugye, és eltörte ezzel meg elvágta az ujját - magyarázott dühösen Jin - Nem hiszem el, hogy rávesztek arra, hogy pofátlanul és hívatlanul állítsunk be ide reggelizni, Yoora nagy nehezen megengedi, hogy én készítsem a reggelit, erre te bealszol a kanapén, te meg összetörsz egy drága vázát! Tanultatok ti egyáltalán illemet?! - mindenki lehajtott fejjel állta Jin szidását. Alicia azt se tudta, hogy mi van én meg csak álltam és hallgattam kitörését.

- Jin nyugi, ez csak egy hülye váza! - kezdtem el felszedni a darabokat vigyázva, hogy nehogy elvágjam vele ujjamat - Igaz, hogy nem illik ideállítani számomra még hajnalok-hajnalán, de nem baj. Annak meg csak örülök, hogy Yoongi otthon érzi magát. Már lassan azon sem lepődök meg, ha külön szobát rendez be magának - nevettem halkan, de észrevettem, hogy senki nem nevet, ezért folytattam - Ne idegesítsd magad ilyeneken. Inkább bassz ki velük és hagyd rájuk a takarítást, főzést és mosást. Anya is mindig ezt csinálta, ha már elege volt belőlünk.

- Egyszer kértem meg Taehyung-ot, hogy tegye be a színeseket mosni. Az nem lényeg, hogy neki a feketék is színesek voltak, de az már kicsit gáz, hogy a mosógépbe slaggal kezdte engedni a vizet. Bármit rájuk mernék bízni, de a háztartást nem.

Én esküszöm próbáltam komolyan venni, de mikor kimondta, hogy Tae slaggal engedte fel a mosógépet, úgy elkezdtem visítani, hogy már a végén a padlót verdestem. Mindent kinéztem volna belőle, de ezt nem. Jin kimutatta nemtetszését és szó szerint kilökdösött minket a konyhából, mondván, hogy a közelébe ne menjünk míg ő azt nem mondja. Még mindig a sztorin nevettem, mikor Ali tarkón baszott, hogy hagyjam abba és mondjam el neki végre mi van. Lecsillapodtam, majd végre elmeséltem neki, hogy mi történt. Ő is elkezdett nevetni, majd odalépett V-hez és lepacsizott vele.Aztán mikor Tae megkérdezte, hogy elindíthat-e egy mosást mindenkinek lehervadt a vigyor a képéről. Yoongi nyomatékosan megtiltotta neki, hogy a mosógép közelébe menjen vagy összeveri. Nem tudom, hogy a végét komolyan mondta vagy csak viccelt, de TaeTae rendesen megijedt tőle.

- Tényleg képes lennél megverni? - huppantam le Suga mellé, aki akkor készült volna szunyálni, de ezek szerint megzavartam

- Nem, de valahogy kézben kell tartani a kicsik viselkedését. Sosem fognak tudni normálisan viselkedni, ha nem próbáljuk meg a saját módszereinkkel megnevelni őket. - rántott vállat

- És neked az a saját módszered, hogy azt mondod neki, hogy megvered, ha valami rosszat csinál? - szemöldököm már a homlokom közepén éktelenkedett

- Általában beválik, de sosem lennék képes megütni egyiket sem. Jin olyan mintha a bátyám lenne, a többiek meg mintha az öcséim. Te hogy nevelnéd meg őket?

- Hát én elvenném tőlük azt ami a legkedvesebb számukra és addig nem adnám vissza, míg nem változtatnak a viselkedésükön - mondtam - A mi szüleink is mindig ezt csinálták mikor én abban a korszakomban voltam, hogy minden a pasikról szólt és nem tanultam, lógtam iskolából, kihagytam éjszakákat és Alicia-t belevittem a rosszba.

- Szóval te ilyen rossz lányféle vagy? - vigyorgott rám

- Én inkább úgy mondanám, hogy egyszer élünk. Mellesleg nem vagyok semminek sem az elrontója, így könnyű belevinni mindenféle hülyeségbe. De azért tudom, hogy hol a határ.

- Látszik Jimin húga vagy! - nevetett fel - Kérdezhetek valamit? - komolyodott el

- Kérdezz.

- Hogy találtál meg minket? Vagyis inkább Jimin-t?

- Nem volt valami könnyű dolgom, de sikerrel jártam. Először is elmentem abba a nevelő intézetbe, ahova a szüleim beadtak. Ott eljátszottam a hattyúk halálát és kiadták az eredeti szüleim nevét. Aztán neten rákerestem a nevükre, de róluk semmit nem adott ki csak Jimin képeit és cikkeket a BTS-ről. Kezdtem már feladni a keresést, mikor megláttam Jimin teljes nevét. Erre felfigyeltem és rákerestem a nevére és kiadta az adatait. Alicia is mondta, hogy az arcunk nagyon hasonlít. Volt benne valami, így tovább kerestem. Bár már nem emlékeztem, hogy hát éves volt a testvérem és a gyerekkori arcára sem, de éreztem, hogy Ő lesz az. Felkerestem a menedzsereteket, aki először nem akarta kiadni a címeteket, de olyan meggyőzően tudok érvelni, hogy miért kell ideadnia, hogy belement. Ráadásul szerinte is nagyon hasonlítok Jimin-re. Aztán már csak annyi volt a gond, hogy a szüleink elengednek-e ide vagy sem. Egyedül apa volt az, aki mellettem állt és segített mindenbe a húgomon kívül.

- És anyukád? - vágott szavamba, mire rosszallóan ránéztem - Bocsi, folytasd.

- Anyu azt hitte, hogyha mind a ketten elmegyünk akkor soha többet nem lát majd minket és elfelejtjük azt, hogy kik neveltek fel, kik iskoláztattak stb. Nehezen tudta apa rávenni, hogy elengedjen minket, viszont elbúcsúzni már nem jött el, ami nagyon rosszul esett nekem is és a húgomnak is. Azóta hívtam őket többször is, de anyu nem akart velem beszélni. Mindig letagadtatta magát és csak apával beszéltem. Remélem egyszer képes lesz nekem megbocsájtani és egyszer megérti majd, hogy nekem Jimin fontos és szeretnék vele több időt tölteni.

- Ne már húgi, elsírom magam! - vágódott az ölembe bátyám

- Menj innen, most beszélgetek! - löktem le nevetve a földre, mire tettetett durcával visszament V-hez és Hobi-hoz. Valamit nagyon beszélgettek, de nem hallottam, hogy mit. Aztán elindultak fel az emeletre, mondván, hogy körül néznek. Nem is foglalkoztam velük, gondoltam Jimin-nek lesz annyi esze, hogy nem hagyja őket hülyeséget csinálni.

- Nagyon bízom ChimChim-ben, ha azt hiszed nem csinál odafenn faszságot! - röhögött Yoongi. Mintha tudná, hogy mire készülnek. - Nyugi én nem tudok semmit, csak sejtem, hogy valamit fognak csinálni.

- Tesó, ez annyira rossz, hogy nincs kivel beszélgetnem, mert nem értem a nyelvet! - ült le mellém elszontyolodva húgom

- Tudom, de te is tudod, hogy én próbáltam tanítani. Csak te egy lusta dög voltál és nem foglalkoztál vele.

- Vajon, ha Namjoon-t megkérem, akkor segít? Csak vele tudok beszélgetni rajtad kívül. Még Jimin-nel sem, pedig Ő a bátyám.

- Menj, kérdezd meg Nam-t, hogy foglalkozna-e veled szabad idejében és tanítaná-e neked a nyelvet - mondtam mosolyogva. Ali mosolyogva vetette magát Namjoon társaságába és egyből beszélgetésbe elegyedtek. Visszafordultam Suga-hoz, aki időközben már el is aludt. Na szép! Leülök mellé beszélgetni, egy percre nem figyelek oda, de ő már alszik. Ha a lustaság fájna...

Pár perc múlva V röhögve rohant le a lépcsőn, feje fölött lóbálva valami...várjunk csak! Az az én fehérneműm!