Brother [BTS Fanfiction]

19. rész

- Mi a jó isten faszát akartok már?! - ült fel hálótársam és nézett a két fiatalra
- Jimin mutatott egy paravideót rés félünk! - mászott közénk V, ügyelve a lábamra. Kook meg sem mert moccani, csak rezzenéstelen arccal bámulta a sarkot. Mintha lenne ott valami,de mégse.
- Park Jimin! - üvöltötten el magam. Az említett jómadár egy nagy vigyorral a képén jelent meg nyomába Hoseok-kal. Valószínűleg ő is benne volt a "Hogyan ijesszük ki a szart is a maknae-ból?" mókába. - Ti normálisak vagytok? - kezdtem bele szidásukba
- Csak egy hülye videó volt! Még Hobi hyung se ijedt meg tőle! - mentegetőzött, a mellette álló narancssárga hajú meg helyeselt - Amúgy meg már nem olyan kicsik, hogy cumit kelljen a szájukba adni! Arról ne is beszéljünk, hogy Tae-vel egy idősek vagyunk. Akkor most nekem is félnem kéne?
- Nem, de akkor is! Ha tudjátok, hogy félnek akkor minek nézetitek meg velük? Utána meg ti sem tudtok aludni miattuk mert egész éjszaka fent lesznek, attól fosva, hogy ki les rájuk a sarokba!
- Mi az isten folyik itt? - jelent meg egy kómás Jin is - Gyűlés van és engem nem hívtatok meg? Te meg mit bámulod azt a sarkot? Pókhálón és egy csipkés melltartón más nincs ott! - bökdöste Kook vállát - Te meg mi a nagymamád pinájáért fekszel az álompár közt? - intézte a kérdést most V-nek
- Hope és Chim megnézettek velük egy hülye paravideót és most mind a kettő beképzeli magának, hogy valami gyilkos szellem van a házba és les rájuk! - mondtam már fejemet fogva. Komolyan nem is Jimin lenne, ha nem csinálna valami hülyeséget, amivel felidegesíti a többieket.
- Picsán kéne már benneteket rúgni! - kezdett Jimin és Hobi szidásába - Tudjátok, hogy Kook és V a legszarosabb a bandába és őket a kegkönnyebb befolyásolni! Erre ti a szar ijesztitek ki belőle! Szörnyű bátyjuk vagytok nekik!
- Meddig fogtok még itt lábatlankodni? - szólt közbe Suga ingerülten - Yoora-nak pihenésre van szüksége, nekem meg egy délutánig tartó alvásra! Szóval tipli van a szobából! - tolta ki a "betolakodókat" a szobából. Még mielőtt Jimin szólhatott volna, rájuk csapta az ajtót és kulcsra zárta azt.
- Igazán nem szükséges kulcsra zárni az ajtót! - mondtam - Biztos nem fognak már bejönni. Eddig sem tették meg, csak most.
- Félsz velem kettesbe lenni egy bezárt szobába vagy mi? - bújt vissza mellém
- Nem, csak mi van, ha éjszaka felkelek pisilni és elfelejtem, hogy bezártad én meg rángatom, mint egy félőrült?
- A fájdalom csillapítótól úgy alszol, mint a bunda. Kötve hiszem, hogy felkelnél. - húzott mellkasára óvatosan - De, ha ennyire zavar, akkor kinyithatom!
- Nem kell, hagyjad. Jó ez így. - bújtam hozzá

- Yoongi -

Az éjszaka közepén arra keltem fel, hogy Yoora próbál szorosan magához húzni, de nincs magánál. Vagyis alszik. Felé fordultam amire ő is felriadt és szorosan hozzám bújt.
- Rosszat álmodtál? - kezdtem el simogatni a hátat nyugatásképpen
- Igen - suttogta mellkasomban. Nem igazán firtattam, nem akartam jobban felkavarni. Ha elmondja akkor elmondja, ha nem akkor nem. Tovább simogattam a hátát míg légzése vissza nem állt a normálra. Felpillantott rám álmos pillái alól, mire én kapva az alkalmon szenvedélyesen megcsókoltam. Cseppet sem habozott viszonozni csókomat. Beletúrt hajamba, s kicsit meg is húzta azt, amitől kicsit beindultam. Merészeltem kezem vándorútra indítani, remélve, hogy nem állít le. Tudom, hogy azt hiszi kihasználom, de ez nem igaz. Nem lennék képes rá, hisz elmagyaráztam neki, hogy szeretem. Én csak azt használom ki akit lehet. JinAh pedig pont az a lány volt, akit kilehetett.
Végig simítottam combján, majd fenekén megállapodtam, s belemarkoltam. Apró nyögés hagyta el száját, ami jobban felcsigázott. Combja belső felére vezettem a kezem, közben kicsit terpeszbe raktam lábát, hogy kezem jobban elférjen. Megállított, pont ahogy éreztem.
- Bízz bennem! - suttogtam ajkaiba, s tovább csókoltam. Hasára vezettem kezem, s simogattam, majd bevezettem pizsama nadrágjába. Először bugyiján keresztül kezdtem el masszírozni csiklóját, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy hagyja magát, bugyijába is beférkőztem. Halk nyögések hagyták el szerelmem száját, amitől a Kicsi Suga egyre jobban ágaskodott. Először csak egy újjal ujjaztam, hogy szokja az érzést.
- Milyen érzés? - suttogtam fülébe, s nyakába csókoltam
- Sugahh.. - nyögte nevem és zavarában eltakarta az arcát. Kuncogtam reakcióján, majd megcsókoltam. Még egy ujjamat belényomtam, így már két ujjamat mozgattam. Nyögései egyre hangosabbak voltak. Sajnos a szoba nem hangszigetelt, így a többiek - ha fel keltek - biztos hallottak mindent. Kihúztam ujjaimat belőle, majd csiklóját kezdtem izgatni mindaddig, míg háta ívbe nem feszült, s el nem érte az orgazmus varázalatos hullámvasútja.

- Yoora -

Még mindig nem hiszem el, hogy hagytam Yoongi-nak, hogy megujjazzon. Az meg még hihetetlenebb, hogy én hagytam álló farokkal átaludni az éjszakát, holitt biztos várta, hogy csináljak valamit. Kicsit bűntudatom is van.

Az asztalnál néma csönd uralkodott. Mindenki csendben fogyasztotta reggelijét, míg én csak turkáltam az ételt. Ez persze mindenkinek feltűnt és Jungkook szóvá is tette.
- Mi a baj? Miért turkálod a kajád?
- Nem vagyok éhes - raktam le a villámat, majd felálltam és a szobámba indultam vissza. Bántott az esti dolog is, de a szüleimmel való találkozás is frusztrált. Tudom, hogy még ma választ kell adnom Jimin-nek, de még én sem vagyok biztos abban, hogy készen állok-e a találkozásra.
Alig, higy befeküdtem a helyemre, nyílt az ajtó és Yoongi lépett be rajta.
- Le sem tudod tagadni, hogy valami bajod van. Szóval kivele, mi a baj? - ült le az ágy szélére és kezét combomra tette. Ha bele gondolok, hogy alig pár órája még azok az ujjak bennem matattak az élet értelme után, megborzongok. - Bánod, ami éjszaka történt?
- Nem bánok semmit. Inkább bűntudatom van, hogy én nem tettem semmit, holott biztos vártad a viszonzást. - feleltem leszegett fejjel
- Képzeld, nem vártam semmit. Ha akartam volna, hogy csinálj velem valamit, akkor azt a tudatodra adtam volna. Ne legyen bűntudatod cica! - emelte fel fejem, ezzel kényszerítve engem, hogy a szemébe nézzek - Lesz még rá alkalmad, hogy viszonozd! - kacsintott, majd közelebb hajolt, s megcsókolt

A nappaliba ülve bámultuk mindannyian a tévét. Még két óra sincs, de mi már szarrá untuk az agyunkat. Jimin és Taehyung már a videójátékot is megunták, így átadva nekem a távirányítót nézték velem a kedvenc sorozatomat. Szép lassan mindenki beült a nappaliba, így együtt bámultuk a nagy készüléket a falon.
- Gondondolkodtál? - hajtotta fejét vállamra testvérem
- Igen - mondtam. Erre felemelte a fejét és kérdően pillantott rám. - Szeretnék velük találkozni.
- Biztos? - sóhajtott, s már a telefonját fogta a kezébe
- Biztos - mondtam. Chim felállt, s félre ment telefonálni. Tudom, hogy nem örült döntésemnek, de egyszer úgy is eljött volna a pillanat. Inkább most, mint később. Pár perccel később visszatért köreinkbe, s egy bólintással jelezte, hogy lebeszélte a szüleinkkel a találkozód.
- Ne izgulj, mi itt leszünk melletted! - szorította meg kezem Suga, s egy biztató mosolyt küldött felém
- Köszönöm! - bújtam bele nyakába. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, s egy cseppet sem szívesen látott vendégünk érkezett, egy cseppet sem jó hírrel. Azt hittem a nap már nem lehet ennél rosszabb, de azt hiszem tévedtem.