Brother [BTS Fanfiction]

20. rész

- Te meg miért nem vagy börtönbe? - nézett végig lenézően a lányon Jin - Egy cseppet sem látunk itt szívesen már a kezdetek óta, de mióta majdnem eltörted Yoora lábat főleg nem!
- Nem hozzád jöttem, hanem Suga-hoz! - lökte félre Jin-t az ajtóból, majd betrappolt a napoaliba ahol mi is tartózkodtunk
- Te meg mi a faszt akarsz itt?! - fortyogott Yoongi - És miért nem vagy dutyiba?
- Feltétekes szabadlábon vagyok, de most nem ez a lényeg! - legyintett - Yoongi, én terhes vagyok!
Ebben a pillanatban nem tudtam se köpni, se nyelni. Azt hittem rosszul hallok és valami mást mondott, de mikor már huszadjára is elmondta, akkor fogtam fel. Terhes, méghozzá Suga-tól.
- Jobb hazugságot találj ki, hogy magad mellé láncolj! - röhögött JinAh képébe - Ha terhes is vagy, biztos nem tőlem! Nem voltam én soha olyan hülye, hogy gumi nélkül kurjalak meg! Ahány fasz megfordult benned, nem kockáztattam, hogy elkapok tőled valami leprát!
- Márpedig ez a gyerek a tiéd és felelősséget fogsz érte vállalni Min Yoongi! - csapkodott hisztérikusan, majd hátat fordítva elviharzott a házból. Suga morgott valami "Hazug kurva!" félét az orra alatt, majd vissza ült mellém és, mintha semmi nem történt volna nézte tovább a tévét. Mindenki őt bámulta, de nem figlalkozott vele.
- Yoongi, fel tudod fogni, hogy az előbb mivel vádolt meg az a fogyatékos sűrűn baszott rozália? - ejtette ki a szavakat Rap Monster a lehető leglassabban és legérthetőbben
- El ne higyjétek már, hogy tényleg terhes! Pont ez volt a célja, hogy összezavarjon benneteket és vitát szítson köztem és Yoora közt! - idegeskedett a mellettem ülő
- Ezek komoly vádak Suga! - ráztam a fejem - Ő sem hülye, hogy ilyet találjon ki. Egy idő után megfog látszódni, hogy valóban az-e, és akkor mit csinálsz? Ha valóban te vagy az apja annak a gyereknek mit csinálsz?
- De nem érted, hogy én nem lehetek az apja annak a nyomorult kölyöknek?! - üvöltötte le fejem. Megértem Suga felháborodását, hisz én sem repesnék az örömtől, ha valaki csengetne a kapun, hogy van tőlem egy gyereke. Ami elég érdekes lenne, hisz arra valóban emlékeznék. Viszont rosszul esett, hogy mindenki előtt így leüvöltötte a fejem. Legszívesebben fogtam volna magam és felmentem volna a szobámba, de jelen pillanat annyira fáj a lábam, hogy hangot sem merek neki adni.
- Oké, hogy ki vagy borulva, de ne Yoora-n töltsd már le, kérlek! - védett meg Jungkook, ami nagyon jól esett
- Sajnálom, csak felmérgelt az a ribanc! Pont ezt akarta elérni! Hogy kibukjak és rajtatok töltsem le dühöm! - állt fel, s kezdett el el-vissza járkálni

- Yoongi -

Egész nap fortyogtam a dühtől és inkább egész nap a szobámba gubbasztottam, hogy ne bántsam meg mégjobban azt az embert akit szeretek. Rettentő bűntudatom volt amiért rákiabáltam, de kibukott belőlem. Ha JinAh valóban nem hazudott, akkor tényleg nem tudom mitévő legyek. De még mindig lehetetlennek tartom, hogy terhes legyen tőlem, hisz tényleg mindig védekeztünk. Azt sem mondhatom el, hogy kiszakadt volna a gumi, amit nem vettem észre.
- Bejöhetek? - nyílt ki az ajtóm résnyire
- Már félig bent vagy - mondtam semlegesen. Jin belépett, majd becsukva magaután az ajtót leült az ágyam végébe - Ha azért jöttél, hogy elmond mennyire megbántottam Yoora-t és Jimin meg akar ölni most... - tartottam hatás szünetet, de már folytatni nem tudtam
- Igazából Jimin még nem szedte elő a vasvillát, szóval egyenlőre nem akar megölni - gondolkodott el egy pillanatra - Viszont Yoora-t valóban megbántottad.
- Sír?
- Éppen nem, de látszik rajta, hogy próbálja visszatartani. Abban pedig biztos vagyok, hogy nem éppen azért akar sírni mert leüvöltötted. Sokkal inkább az bántja, hogy lehet a szerelme apa lesz és sajnos nem ő az édesanya.
- Jin, kérlek hidd már el, hogy annak a gyereknek én nem lehetek az apja! - néztem rá könyörgően - Mindigis vigyáztam, hogy ne legyen probléma, nehogy pont most legyen már! Egyszerűen nem tudom elhinni!
- Pont mikor már majdnem helyre jön a kapcsolatotok Yoora-val, betoppan ez a hajléktalan és rombadönt mindent. - esett gondolkodóba hyungom - Ebbe valami csavart érzek.
- Igen, én is! - helyeseltem
- Viszont jobb lenne, ha addig idehoznánk a bestiát, míg teljesen ki nem vizsgáljuk az ügyet. Még csak az hiányozna, hogy valakinek elkotyogja. - Ebbe soha senki nem fog belemenni! - ránztam a fejem nemlegesen - Yoora főleg nem. Alig lenne kellemetlen, hogy egy fedél alatt kell élnie azzal a nőszeméllyel, akivel konkrétan pótolni próbáltam hiányát és aki majdnem eltörte a lábát. Ez teljességgel kizárt!
- Ebbe is van valami, de megkell értenie. Nem leszel együtt JinAh-val, rá se kell nézned. Ő csak egy megtűrt személy lesz egy kis ideig. Baj nem lehet, hisz te a kis sérült szerelmeddek van, őt meg max lezárjuk a pincébe.
- Az már felérne egy ember rablássak hyung! - nevettem halkan. Ő csak megrántotta a vállát, majd felállt.
- Gyere, tudassuk a hírt a csapattal. - mondta
Nagyot sóhajtva keltem ki ágyamból és követtem Jin hyungot. Szerencsére mindenki a nappaliba volt és még a történtek hatása alatt voltak. Talán Yoora-t viselhették meg a legjobban. Csak feküdt, bámult maga elé és próbálta kizárni magakörül a világot. Odasétáltam hozzá és leguggoltam elé. Rám emelte fátyolos tekintetét.
- Sajnálom, hogy lekiabáltalak! Nem volt szándékos! - csókoltam meg kezét. Egy halvány mosolyt küldött felém, majd visszahelyezte magát az eredeti helyzetébe és tovább bámult maga elé. Itt valami nincs rendben! Felálltam és Jimin-hez sétáltam. - Valami nincs rendben Yoora-val!
- Tudom, én is észrevettem. - sóhajtott - Én már arra is gondoltam, hogy a lába fájhat, de akárhányszor rákérdeztem azt mondta nem fáj neki. - Azt mondod hazudik?
- Talán nem akarja, hogy sajnáljuk vagy én nem tudom. Nem akar minket ezzel is terhelni, inkább tűri.
- Valahogy ki kell szednem belőle, de előtte Jin-nel beszélni akarunk veletek!
Mindenki elhelyezjedett, majd ránk emelték kíváncsi tekintetüket.
- Én még mindig tartom magam ahhoz, hogy az a gyerek nem az enyém! - kezdtem - Viszont, Jin-nek igaza van és muszáj lesz erre valami megoldást keresnünk. Ezért Jin arra gondolt, hogy hozzuk ide JinAh-t egy-két napra, míg egy orvossal meg nem vizsgáltatjuk, hogy hány hetes terhes és egyáltalán terhes-e.
- Te teljesen meg vagy hibbanva hyung? - mordult rám először Jungkook - Nézz már rá Yoora-ra! Ha már most így néz ki, szerinted ha JinAh idejön milyen lesz? Gondolkozz már egy kicsit az ő szemszögébe is!
- Kookie-nak igaza van! - helyeselt J-Hope - Nem hozhatjátok ide azt a sárkányt!
- Én sem tartom ezt jó ötletnek! - így a leader
- Nekem sem tetszik az ötlet, de nem tehetünk mást! JinAh képes és kikotyogja a médiának a terhességét! Nem csak az én karrierem, de az egész Bangtan jövőjét teheti ezzel tönkre! - mondtam
- Szerintem döntsön Yoora! - dobta be élete első jó ötletét Taehyung

- Yoora -

Szavakkal elmondani nem tudtam mekkora fájdalmat érzek. Nem a szívembem, nem a lelkemben, hanem a lábamban. Nem mertem szólni senkinek, nem akartam még az én bajommal is terhelni őket. A fájdalomra az is rásegített, hogy egyszer V ráült. Nem tudom hogy nem látta meg, de ráült és azóta a könnyeimet próbáltam visszatartani. Jimin többször is megkérdezte, hogy mi a baj, fáj-e valamim, de nem szóltam. Tűrtem.
A fájdalom hagyján, de még az, hogy nekem kell eldöntenem, hogy JinAh ide költözzön-e vagy sem. Napokon keresztül nézni ahogy próbál rámászni Suga-ra? Nekem erre semmi szükségem. Viszont, ha bele gondolok Yoongi helyzetébe, nem tudok mást tenni. Kénytelen leszek elviselni a lány jelenlétét.
- Jöjjön.