Brother [BTS Fanfiction]

18. rész

- Azzal akarod kimagyarázni magad, hogy rosszat álmodtál és azért nyögtél? - vágott egy elég érdekes fejet V. Ha nem rólam lenne szó már nevettem volna rajta, de most nem. Azt hiszik Suga-val volt köztünk valami, holott ez nem igaz.
- Oly szűz vagyok, mint Jungkook! - rikkantam fel már idegesen
- Honnan tudod, hogy szűz vagyok? - nézett rám meglepetten az érintett
- Csak rád kell nézni öcsi! - veregette hátba Yoongi
- Majd később megvitatjuk ezt a témát, de most menjetek öltözni - állt fel Namjoon az asztaltól - Fél óra múlva indulnunk kell próbára.
- Húgi te most itthon maradsz, de később Suga megnéz, hogy minden rendben van-e. - mosolygott bátyám, majd felállt és már ott sem volt

Szépen sátrat vertem a nappaliba, popcornnal, üdítővel és egy vastag pokróccal. A tévét kapcsolgattam hátha találok benne valami filmet, de semmi. Inkább az egyik zene csatornán hagytam és a telefonomat nyomkodtam. Telefonom villogni kezdett, s Suga neve ugrott fel a képernyőn. SMS-t kaptam tőle.

Suga: Hiányzol!❤

Gondolkodtam, hogy visszaírjak-e, de mire rávett volna a lélek, hogy visszaírjak nyílt az ajtó és ő lépett be rajta nagy vigyorral a fején.
- Alig egy órája mentetek el, de máris meglőgtál? - nevettem és széttártam kezeim várva, hogy megöleljen. Helyette egy csókot kaptam.
- Írtam, hogy hiányzol és jöttem is mert nem írtál vissza!
- Ebben a pillanatba akartam visszaírni, de te beléptél! - nevettem - De amúgy te is hiányoztál!
- Ennek örülök! - vigyorodott el és ismét megcsókolt, amit viszonoztam. Ajkaimról nyakamra tért át, közben kezével pólóm alá nyúlva a hasamat simogatta. Jó érzéssel töltött el minden egyes mozdulata, tette. Lábamra vigyázva, fölém mászott, s ismét megcsókólt.
Mire feleszméltem már póló nem volt rajtam, és már a nadrágomat készülte levenni, de én megállítottam.
- Állj! - fogtam meg kezét és lelöktem magamról
- Sajnálom, nem akartam nyomulni! - kezdett mentegetőzni
- Nem erről van szó, csak félek - sóhajtottam. Válaszul csak egy értetlen pillantást kaptam. - Nem tudom higy fogalmazzam meg, hogy ne essen rosszul.
- Mond ki.
- Félek, hogy engem is kihasználsz, mint JinAh-t! - hadartam el ezt egy szuszra. Arckifejezése láttán azonnal megbántam, hogy ezt kimondtam. Nem volt dühös, inkább rosszul esett neki amit mondtam. Már szólásra nyitottam volna a számat, de ő megállított.
- Te most komolyan kinézed belőlem, hogy téged kihasználnálak?
- Sajnálom, nem úgy gondoltam! - hajtottam le fejem
- Yoora, én szerelmes vagyok beléd! Szeretlek és soha nem használnálak ki! Erre te a fejemhez vágod, hogy félsz hogy kihasznállak? Hányszor mondjam el, hogy nem? Bízz bennem és hagyd, hogy bebizonyítsam mennyire szeretlek!
- Próbálok, de JinAh után nehéz! Bocsánat! - bújtam hozzá. Nem bírtam a szemébe nézni. Annyira rosszul éreztem magam attól, hogy így megbántottam. Jóvá akartam tenni, de nem tudtam hogy. Hiába kértem bocsánatát, láttam rajta, hogy még mindig bántja minden szavam.
- Bocsáss már meg! - néztem fel rá kölyök kutya szemekkel
- Nem haragszom, nyugi! - simított végig arcomon, majd homlokomra hintett egy apró puszit
- De látom, hogy még bánt! - bigyesztettem le alsó ajkam. Látványom megmosolyogtatta.
- Csak kicsit rosszul esett, de nem para! - mosolygott - Hogy vagy? Fáj a lábad? Nem kérsz valamit? - váltott hirtelen témát
- Annyira nem fáj, hogy gyógyszert kelljen bevennem rá. Inkább csak lüktet. Viszont lennél olyan cuki, hogy hozol nekem még popcornt? - villantottam meg bociszemeim és az üres tálat a kezébe nyomtam. Bólintott és elvette a tálat, majd kiment a konyhába. Pár perc múlva visszatért tállal a kezébe, ami tele volt pattogatott kukoricával.
- Nem kéne visszamenned? - raktam be egy adag popcornt a számba
- Megvannak nélkülem is nyugi! - mosolygott és lábamat felemelve, befészkelte magát mellém. Lábamat pedig az ölébe rakta. Elvette a távirányítómat, majd átkapcsolta egy sport csatornára, ahol épp kosármeccs ment.
- Yoongi, ne már! - vágtam hozzá egy marék popcornt - Gyűlölöm a kosarat, meg mindenféle sportot. Inkább menj vissza próbálni, mert én nem fogom hallgatni mindenkitől, hogy miattam nem teljesítesz úgy a koncerteket ahogy kéne!
- Szóval elküldesz? - vonta fel egyik szemöldökét
- Igen! - tettem karba kezem és kinyújtottam rá nyelvem
- Vigyázz mert leharapom! - figyelmeztetett mutató ujját felém tartva
- Nem engedem! - vigyorodtam el és ismét rányujtottam a nyelvem. Ennek következtében Suga ismét fölém mászott és elkapta nyelvem. Csak nevettem és próbáltam megharapni száját, de sajnos nem jött össze. Yoongi elengedte nyelvem, s megcsókolt. Sajnos ez a meghitt és romantikus pillanat nem tartott sokáig, ugyanis a srácok haza értek.
- Kérlek, ne itt intézzétek a hálószobai titkaitokat! - hessegette le rólam Suga-t Jin - Vannak itt fiatalok is és J-Hope, akiknek nem ezt kéne látniuk! Ne éreztessétek velük, hogy nekik ilyenbe sose lesz részük!
- Majdnem vicces voltál, csak sajnos meghalottam a nevem! - vágta tarkón hyungját Hobi. Ebből egy kisebb vita alakult ki, amiben Jin próbálta elmagyarázni Hobi-nak, hogy mi a tisztelet. Ellenben Hobi csak azt hajtotta, hogy neki igen is már volt nővel szexuális kapcsolata azért mert nekik nem mondta el. Ennek a kis csetepaténak Rap Mon vetett volna véget, de sajnos az idősebbik belevonta őt is a vitába. Most már hárman próbálnak igazságot szolgáltatni, de sehogy sem jött össze.
- Nem szeretnél felmenni a szobádba pihenni? - mosolygott rám Jimin - Fáradtnak tűnsz.
- Miért van az, hogy a szüleink még nem kerestek fel? - tettem fel hirtelen a semmiből eszembe jutott kérdést. A három jómadár még a vitát is abba hagyta a kérdés hallatán. - Biztos ők is néznek híreket és használnak internetet. Abban meg főleg biztos vagyok, hogy a te életedet nyomon követik. Ha beírják a neved a keresőbe, egyből engen is kidobnak. Mellesleg tegnap óta címlapon vagyok és a hírekben is csak én vagyok. Miért nem akarnak látni? - nézten fel könnyes szemekkel bátyámra - Mit ártottam nekik, hogy ezt érdemlem?
- Jimin, mond el neki! - súgta V Jimin fülébe. Értetlenül ráncoltam homlokom és a magyarázatot vártam.
- Én nem engedem nekik, hogy meglátogassanak - nyögte ki végül
- Mégis miért? Tudod te mennyire a szemükbe akarok nézni? Kérdőre akarom őket vonni, hogy mégis miért tették azt, amit tettek! - kiáltottam el magam
- Mikor visszautaztál Londonba, rá két napra felkerestek. Látni akartak téged és elakarták magyarázni nekünk, hogy miért adtak örökbe. De nem hallgattam meg őket. Nem voltam rájuk kíváncsi és megtiltottam, hogy mégegyszer felkeressenek. Félek, hogy az igazság jobban fájna, mint azt képzelnéd.
- Hívd ide őket! - töröltem le könnyeim és határozottan néztem rá - Most!
- Nem hiszem, hogy most jó ötlet lenne. - tette vállamra kezeit Suga - Előbb próbálj meg megnyugodni, aludj rá egyet, aztán, ha holnap még mindig szeretnél velük találkozni, Jimin ide hívja neked őket. Rendben?
Hosszas hezitálás után, de rámondtam az áment a dologra. Őszintén szólva, nem tudom hogyan jutottak most az eszembe a szüleim. A kérdést sem tudom, hogy hogyan jött, hisz eddig nem is gondoltam rájuk. Úgy voltam vele, hogy ha kíváncsiak rám, akkor megnéznek. Mellesleg az elején Jimin-nel megbeszéltük, hogy egyenlőre még nem akarok velük találkozni. De nem hittem volna, hogy Chim megtiltja nekik, hogy megnézzenek. Dühös voltam a testvéremre és legszívesebben megtudnám folytani egy kanál vízben.

J-Hope felajánlotta, hogy felvisz a lépcsőn, mert Suga nem ért rá, de nem fogadtam el. Elvileg ez egy járó gipsz lenne vagy mi a fene. Tudnom kell vele járni, szóval fogtam magam és felvattyogtam a lépcsőn. Párszor mikor emeltem lábam beütöttem a lábam, aminek következtébe sikolyok és szitkozódások hagyták el számat. V, Kook és Hopie a lépcső alján állva várták, Hogy végre segítséget kérjek, de nem tettem. Nem akartam, hogy állandóan engem cipeljenek meg kiszolgáljanak. Nem vagyok én hozzászokva.
Ahogy felértem a szobámba, ledobtam magam az ágyra és a kezem segítségével sérült lábamat is feldobtam az ágyra. Ölembe véve laptopom felléptem Skype-ra és vártam, hogy húgom is bejelentkezzen. Ez meg is történt, így egyből hívtam is.
- Szia tesó! - vigyorgott bele a kamerába - Hogy van a lábad? Láttuk anyuékkal a híreket, meg a balhéról is hallottunk. Nagyon aggódtunk érted. Minden rendben? Mintha sírtál volna!
- Szia húgi! - mosolyogtam - A lábam gipszbe van, de semmi baj. Pár hét és már szaladhatok is. Elég fájdalmas menet volt feljönnöm a lépcsőn, így kicsit megkönnyeztem. Aggodalomra semmi ok! - hazudtam. Nem akartam még szólni neki, hogy találkozni akarok valódi szüleimmel. Nem tudom hogy fogadná.
- Az isten kancázza meg azt a csajt amelyik bokán rúgott! Ott lettem volna tuti tarkón köpöm! - fortyogott húgom. Csak jót derültem hülyeségén. - Anyuékkal beszéltük, hogy valamelyik hónapban meglátogatunk téged. Vagyis titeket. - mosolygott
- Gyertek csak nyugodtan! - mosolyogtam. Az ajtómra pillantottam, ami akkor nyílt ki. Suga lépett be rajta és vágódott le mellém.
- Szia Ali! - integetett teli vigyorral
- Szia Suga! - vigyorgott húgom - Együtt vagytok már? Ugye igen?
- Nem Alicia, nem vagyunk még együtt. Tudod történtek dolgok ami megakadályozta kapcsolatunkat. - magyarázott Suga nagy meglepettségemre angolul
- Hallod, te mióta tudsz angolul? - értetlenkedtem
- Amint hallod csak töröm - nevetett és egy puszit nyomott arcomra. Közbe Ali a képernyőre volt tapadva és nyáladzott cukiságunkon.

Még egy kicsit beszélgettünk Ali-val, majd elköszöntünk tőle, ugyanis míg itt este van, ott nappal. Lementünk vacsorázni, majd fürdeni, aztán mindenki ment a szobájába aludni. Kivéve Suga. Suga becuccolt az én szobámba, mintha az az övé lenne vagy legalább együtt lennénk és a fél ágyat elfoglalta.
- Tudod én is be szeretnék feküdni az ÉN ágyamba! - hangsúlyoztam ki az én szót. A feketeség vette az adást és arrább csúszott, hogy kényelmesen el tudjak helyezkedni. Aztán jött az a rész, mikor kivágódott az ajtó és két rémült Kook és V lépett be rajta.