Brother [BTS Fanfiction]

26. rész

- Öhm, jó reggelt kívánok Mr és Mrs Lee! - kezdtem heves meghajlásokba. Tartottam az apjától, hisz van akkora a háta, mint az országútnak, az egyik karja meg akkora, mint a felsőtestem. Az anyukája kedvesebbnek tűnt.
- Minhee, ki ez a szép lány? - mosolygott rán az asszony
- Anyu, apu! Ő itt Park Yoora a példaképem, Park Jimin húga és Min Yoongi barátnője! - mutatott be büszkén. Ebben a pillanatban még az anyja szeme is elsötétült és gyilkos tekintettel mért végig. Kezdek egyre jobban félni.
- Lányom, tudod, hogy mut gondolunk ezekről a hírességekről! - szólt mély hangon apja
- Apa, kérlek hallgasd végig Yoora-t és aztán ítéljétek!
- Inkább menjünk be a nappaliba - így az anyja. Bementünk a nappaliba, helyet foglaltunk és várták, ogy elkezdjem.
- Bevallom, most eléggé félek egy kicsit! - nevettem halkan, majd folytattam - Ma hajnalba gondolom tuják, hogy Minhee kijött a reptérre csak azért, hogy találkozzon velünk. Nos, én vettem őt észre és mentem oda hozzá. Beszélgettünk, kiderült, hogy a BTS egyik tagja, Hoseok a kedvence. Odahívtam, hogy beszélgessenek kicsit, addig én ott hagytam őket. Mikor visszamentem Hoseok elmondta, hogy a lányuknak ajándékba adott a mai Japán koncertjükre jegyet. Azért vagyok most itt, hogy megbeszéljem magukkal ezt az egészet. Szeretném, ha megbíznánk bennem és elengednék velem a lányukat. Teljesen felelősséget vállalok érte, de biztosítom magukat arról, hogy Minhee-nek semmi baja nem fog esni!
Vártam a reakciójukat, de csak egy pókerarcot kaptam. A lányukra néztek, majd rám, aztán megint a lányukra és megint rám. Összenéztek, mintha szemmel tárgyalnák meg, hogy elengedjék-e. Végül az Mrs Lee szólalt meg.
- Felelősségteljes lánynak tűnsz. Ezért elengedjük veled Minhee-t, de ez nem azt jelenti, hogy megváltozott a véleményünk a hírességekről!
A mellettem ülő Minhee sikítozásba tört ki, majd a szülei nyakába ugrott és körbe puszilgatta őket, közben vagy százszor megköszönte nekik.
- Köszönöm a bizalmukat, ígérem vigyázni fogok, illetve fogunk a lányukra! - mosolyogtam - Minhee, menj és pakold össze a cuccaid, én addig mgbeszélem a dolgokat a szüleiddel. - mondtam. Minhee leget tett kérésemnek és felment pakolni.
- Meddig is lesztek Japánban? - tett le elém egy csésze kávét Mrs Lee
- Köszönöm! - vettem kezembe a csészét és blekortyoltam -  Ma lesz a koncert, aztán holnap lesz egy telje napunk várost nézni, aztán másik nap jövünk haza. Szóval mindössze két napot leszünk oda! - mondtam és az asztalra tettem az üres poharat
- A mi kicsi lányunk sosem volt még ennyire távol tőlünk! Főleg nem úgy, hogy nem csak számunkra, de még számára is ismeretlenekkel van! Kérlek így ismeretlenül is vigyázz a lányomra! - tette vállamra a kezét Mr Lee
- Természetesen még a mosdóba is kísérni fogom, ne aggódjanak! - elővettem a pénztárcám és elővettem egy névjegykártyát. Ezt arra az esetre csináltattam, ha sietek valahová, de az aktuális heyszínen meg kel adnom a sámom. - Ez az én telefonszámom! Bármikor hívhatnak amikor csak akarnak!
- Köszönjük!

El sem hiszem, hogy végre landolt a gépünk Japánban. Már a fenekemet szét ültem. Alig vártam, hogy a szállodába érjünk és egy forró zuhanyt vehessek. A reptéren Jin várt ránk két biztonsági őrrel, akik arra a célra szolgáltak, ha a rajongók letámadnának minket. Ugyanis még mindig rengetegen voltak a Japán reptéren is tudván, hogy én később érkezem.
- Szia Jin! - öleltem meg az említettet, aki mosolyogva viszonozta tettemet - Had mutassam be neked Lee Min Hee-t. Szöulban ismertük meg J-Hope-al a reptéren.
- Örvendek! - hajolt meg tiszteletteljesen Seokjin. A lány lefagva próbálta feldolgozi, hogy a bias bandája legidőebb tagja itt áll eőtte egész életnagyságba és beszélget vele.
- Jobb lesz, ha megyünk! - kuncogtam. Az egyik biztonságis bepakolta a lány cuccait, míg a másik arra ügyelt, hogy épségben beszálljunk az autóba. Az én csomagjaimat még hajnalban elhozták a srácok, így nem kellett azzal is bajlódnom.
- Most szeretnéd megtudni a szoba beosztást vagy majd a szállodába akarsz szívinfarkust kapni? - fordult felém Jin
- Van szoba beosztás? értetlenkedtem - Nem a szokásos párok vannak? Te és Rap Mon, Jimin és Hoseok, V és Kook, én és Suga?
- Igen, de mivel itt van Minhee, ezért kicsit módosult a dolog.
- Ne kímélj!
- Te leszel egy szobába Minhee-vel, Suga pedig J-Hope-al, íg Jimin csatlakozik a két fiatalhoz.
- Na ne szivass, hogy nem aludhatok Yoongi-val! - csattantam fel, mire a jobbomon ülő Minhee összerezzent. Mióta lszálltunk a gépről egy szava sincsen. Biztos sokk alatt van még mindig Jin láttán. Mi lesz, ha a többiekkel is találkozni fog? Remélem nem fog elájulni.
- Nyugi lesz időtök kufizni! - rázta a fejét rosszallóan - Bár felháborító, hogy még egy hotelban sem bírtok magatokkal!

Végre megérkeztünk a hotelhez. A legfelső emelet volt nekünk kibérelve, szóval azon a szinten csak mi voltunk. Kezdtem bbbeletörődni, hogy nem aludhatok Suga-val. Persze Minhee magát hibáztatja és állandóan azt hajtja, hogy átmegy egy másik szobába, ami nem azon a szinten van.
- Jin kérlek mutasd meg Minhee-nek a szobánkat, én lejelentkezek Suga-nál! - mondtam, mire csak egy bólintást kaptam. Bementem a második szobába, ami Jin elmondása szerint Hopie-é és a kicsi szerelmemé
- Taehyung, hánysor mondjam el, ho... - ordított szerelmem, de mikor meglátta, hogy nem az említett Taehyung vagyok, abba hagyta az ordibálást és elmosolyodott
- Nem Tae vagyok, de remélem beére velem is?! - vigyorogtam rá és ölébe ugorva megcsókoltam
- Sokkal jobban örülök neked, mint annak a hülyegyereknek! - vigorgott rám - Gondolom Jin már elmondta, hogy nem egy szobába leeszünk, ugye? - biggyesztette le alsó ajkát
- Igen, mondta. - sóhajtottam - Nem baj, jó lesz ez így is.
- Mi volt a lánynál? - váltott témát
- Hallod, az apja olyan, mint egy kétajtós szekrény! Rendesen beszartam mikor megláttam! De amúgy simán ment minden, csak meg kellett ígérnem, hogy vigyázok a lányuka meg felelősséget kell vállalnom érte, ha valami baja történik.
- Mi baja lehetne velünk? Az egész hotel nyüzsög a biztonsági őröktől, még a WC előtt is áll egy.
- Nem bírnak iteket a szülei. Az anyja először full kedves volt velem, aztán megtudta ki vagyok és azt hittem a nyakamba szúrja a rozsdá vasat! - nevettem - De sikerült rávenni őket, hogy bízzanak bennem.
- Na és mi lesz azzal, hogy kiengesztelsz a hotelban? - vigyorodott el kajánul és elddöntött az ágyon
- Hol van J-Hope? - nevettem
- Odaát van Jiminéknél! - kezdte el a nyakam bekinteni apró puszikkal.
A többit szerintem nem kell részletezem, tudja mindenki mi volt.

Színpadi próbán ülünk Minhee-vel a színpad előtt, míg a srácok előttünk próbálnak. A próba alatt azt értem, hogy szórakoztatják egymást és nem tudnak koncentálni. A menedzserük már alig bírt el velük.
- Annyira hihetetlen, hogy itt vagyok veled, veletek! - folyt végig arcán egy könnycsepp
- Jajj, ne sírj mert én is sírok és, ha tae meglátja, hogy sírunk akkor ő is elkezd. Aztán Hobi azért kezd el sírni, mert nem szereti a társait sírni látni, ezért ő is elérzékenyül! - nevettem és megöleltem a lányt
- Sajnálom, csak annyira hihetetlen, hogy ez pont velem történik meg! - szipogott - Velem, akinek sosem voltak barátai és világ életemben egy szerencsétlen voltam!
- Tudom mit érzel! - mosolyogtam - Pár hónaopal ezelőtt én sem gondoltam volna, hogy Park Jimin húga vagyok. Mindig arra gondoltam, hogy a bátyám biztos egy könyv noly vagy egy kocka.
- Mit éreztél mikor megtudtad, hogy Jimin a tesód?
- Egyszerre voltam boldog és döbbent. Hisz, ki gondolná meg, hogy egy árva lánynak Dél-Korea leghíresebb bandájának az egyik tagja a testvére? Megtisztelve érzem magam, hogy sok árva közül nekem adatott meg a lehetőség, hogy ilyen csodás bátyám van!
- Ne már, elsírom magam! - hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Észre sem vettem, hogy a zene már nem is szól.